.svg)
Göcsejben, a nagyszüleinél ismerte és szerette meg Rózsás János az íriszt.
Történt vala egyszer, hogy jeles népek gyűltek összve János atyánkfia házánál, ahajt a Gordontető árnyékában, a temető alján s még aljafelé, a pitvaros háza tornácán, egyelőre.
Nina tányérjára halmozza gyorsan összedobott reggelijét a konyhában, majd visszatér szobájába, ahol kenyeret majszolva befészkeli magát a még meleg ágynemű közé.
Szokásomtól eltérően sokáig aludtam. Amikor fölébredtem, egyedül feküdtem a paplan alatt.
Nem. Ez volt az első gondolata, hogy nem, ilyen nincs, zümmögött a lét-szerkezet, recsegett-ropogott minden, ami még annak volt mondható, a ptolemaioszi vonat ebben a pillanatban siklott ki Csajágnál
Haszontalannak mondod a szerzeteseket – folytatta apám –, de neked vajon mi hasznod?
