.svg)
anyai nagyanyám Bocskai volt akit cselédgyereknek Bukarestbe vetett az élet
a nyár ténfergés éjjel a nyitott lakásban konyhából szobába, szobából fürdőbe s vissza – álmatlanság, kitárt pórusok és zsírosan alvó vizespohár a kagylóban – nem sürgős semmi, ez a nyár
A pályaudvaron úgy mászkáltam, mint aki vonatra vár. Sokáig az összes érkező szerelvényről azt hittem, képes leszek felszállni rá.
Ti sem tudjátok, mit cselekedtek, anyagokat kevertek, lelkeket hívtok elő, a diszkó-fényorgona felemeli,
Csak a szemem sarkából látom, amit tulajdonképp próbálnék leírni.
