.svg)
1
ajkaid között
mély tátongó szakadék
sötétjében tán
ott a nyelv s rajta
virágoznak a szavak
tó tükrén redők
mint amikor egy isten
ásít s a szél megszólal
2
kiejted a szót
földre hull szétpereg s nincs
ki összegyűjtse
egy múlt átadja
helyét egy másik múltnak
s az emlékezet
önnönmagába fullad
tajték a folyó színén
3
most az érintés
akár hullám mielőtt
meghúzná ívét
boltozatának
összeomlik s a romos
óceánból tán
felbukkan egy jel és a
valóság megszilárdul
4
az emlékezet
pagodái miket a
képzelet az ég
születésekor
a vizekre épített
összeomlanak
egy isten kinek torkán
akadt egy szó a világ
5
hogy a tapintás
érintéssé váljon kell
a te és a nyelv
amelyben téged
én érintelek és ha
hozzám szólsz talán
tekintetedben saját
szemvilágom láthatom
6
a madár röpte
kiteríti az eget
e fátylat melyet
oly sok elvetélt
álomból szőttek a sors
puha ujjai
s mely elrejti őt ki ránk
éber árnyakra vigyáz
7
az idő magja
tollakat növeszt a bőr
alatt mielőtt
szárnyaink végleg
kinyílnak mintha szirmok
és elrepülünk
egy ég mélyén mely soha
nem vált még el a földtől
8
egy elgurult szó
s kificamodik a nyelv
dadogva lépked
saját nyomain
mintha mindig csak mellé
mintha mindig csak
félredobbanna a szív
s botladozna az idő
9
homokká válik
ha rápillantok az ég
belélegezzük
a porát s mintha
nem kapnánk már levegőt
de te ne félj majd
megeszem a szavakat
amiket felköhögnél
Fazakas István 1989-ben született Sepsiszentgyörgyön. 2008 óta filozófiát tanult Budapesten, Párizsban, Tokióban, Coimbrában és Prágában. Jelenleg a prágai Károly Egyetem és a wuppertali Bergische Universität doktorandusza.
