.svg)
van ez így már hogy csak a hold odafönt fehér ködben mélyen ő puszta űrben csatangolt bemindenezve át az éjen
Szikla, fölötte ég rügyező messzeség hagyom hogy elmenj mellettem szó nélkül hadd legyen keserű az év.
Kerítések résén át hunyorgó szemek és a tenyér, mely a betonra tapad.
jártunk békével valamelyik felnőtt kezén csüngve a nagy kissé érdesebb, a puhább melegebb a miénk mindig kicsi és fázós, királyi többesünk ellenére mentünk át egyik karácsonyból a másikba
Valamit írni, amit nem súgott meg az ördög év közben. Figyelni két démoni dobpergésre két isteni akkord között.
