.svg)
Uram, mondja az öreg pincér miközben vállamra teszi csontsovány kezét, én bohumil hrabalt is kiszolgáltam.
talpuk alatt lábszárig húzott földek. havonta cserélték a gatyamadzagot, kicsiny földjük pedig kitermelt magából minden holttestet. csak egyvalami volt kínosabb kettejüknél, amikor egymás mellett ülve
napjai végén előveszi vázlatait: az üres lakást, a tér hiányát, amit lehet; előkészíti másnapját, emberek arcát, kiket még nem látott, de hasonlítanak ismerőseihez.
Egy négyezer éve kiégett ősi gesztusból A hamu susogása a tűz hunyt emléke a mésztetoválások felett
Többé nem írok már a gregorián naptár peremére kettőződik a tél kettőződik a fény fejemben a borostyánszínű fáról szarvak hullanak
