A teraszról felragyog a nap, s ha hunyorítok, két napnak tűnik. Az egyiket
Édes illatú napokon, amikor eső telepedik minden padra és egy nyugdíjas haragra gerjed a fiatalság nyerseségén – hiszen az eső fiatal és víz-lábával a padokra lép –,
A nap lassú A rétegeket nehéz belülről kinyitni De a tojás nincs egyedül Egy graffiti hirdeti hogy enned kell A város úszik öntudatlanul az éjszaka testében