Hans Mattis Teutsch: Kompozíció II, 1919
No items found.

Versek

XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 15. (725.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.
Hans Mattis Teutsch: Kompozíció II, 1919

Hans Mattis Teutsch: Kompozíció II, 1919


(olykor egy visszhangos hang)

(cîteodată ecoul unei voci)



olykor egy visszhangos hang

miután kikapcsoltad a telefont

eszedbe juttathatja

itt az idő hogy elkezdj búcsúzkodni

magadtól

halkan lélegzel


finoman mozgatod az ujjaidat

várva hogy olyan mozdulatot tegyél

mely egy vonat nyomait hagyja

a síneken



(mit is írnál még)

(ce să mai scrii)



mit is írnál még

amikor elfogytak

a szavak néma

képernyővé állnak

össze melyen egy

adott pillanatban látod

„egész életed” takarózz

be vele húzódzkodj

össze egy sarokban

(egyetlenegyszer van jogod

kardot rántani és akkor sem

elsőnek)

várakozz



(minden nap egyformán telik majd)

(fiecare zi va trece la fel)



minden nap egyformán telik majd

mindenféle kis árulástól

kísérve

mint egy sor lépés

a hely felé amit otthonnak neveznek


(a leragadt szemű kölyökmacska-remény

amint egy vödör vízben próbál úszni)


eddig

kitartottál


miért adnád fel

épp most?


(apró léghullám-katonák szuronyai közt

elhurcolt szavak)

eltelt a nyár véget ért

felfogtad? érted?



énekecske (a test körüli hideg levegő)

cîntecel (aerul rece în jurul trupului)


a test körüli hideg levegő


(lelked mélyén vigyázzállásban

alszik egy kiskatona)


most csak a lépés számít

-egyenletes rugalmas fürge –

és a feketeségen áttüremkedő kék ég

megszakítva az égők pontos

fényeitől PARIS + ARAD = PARADIS


(vennél egy sprayt

és felírnád a falakra

ha nem lenne már egy

hirdetmény călintől) © m @n


a kirakatok dolgokkal tele

amiket nem fogsz birtokolni soha

(valamire csak jó az

aszketikus nevelés is)


talpad radírozó mozdulata

után néhány dohányszál

marad


és egy kis fecni amit

felkap a szél


énekecske (hidegek a reggelek)

cîntecel (diminețile sînt reci)



hidegek a reggelek

egy évszak amikor felébred

benned a vágyakozás utána


(gyufásdoboz egy csipkés

biciklis lány képével)


ahogy gyerekkorodban

beáztatsz egy darab

kenyeret a forró és

nagyon édes mentateába


ő ott van te meg itt

nincs ebben különösebb

filozófia

a rádióban

jimi hendrix szól és tudod

hogy miután véget ér

25 éve halott

lesz

mélyen belélegzed

a reggeli levegőt és egy

határozott lépéssel nekiindulsz



énekecske (egy ölben tartott)

cîntecel (un pisoi ținut în brațe)



egy ölben tartott

és cirógatott kismacska

kevesebb mint egy kedves


viszont könnyebb megszelídíteni


óvatosan közeledsz mellőzve

minden hirtelen mozdulatot

enni adsz neki és

vissza is vonulsz szelíden

beszélsz hozzá

hangod

lassanként átalakul

dorombolássá majd szívszaggató

miákolás lesz



(a te évszakod)

(e anotimpul tău)



a te évszakod

mélyen beléd szúrva

mint

őszibarackban a mag

kis revelációk ideje

lépkedsz az utcán

mikéntha találkozóra

egy nagy elrendeléssel


csikkek papírok

kóláskupakok

szerényen húzódnak

utadból vissza



(vegyünk egy szót például)

(luăm un cuvînt cum ar fi)



vegyünk egy szót például

azt hogy bájos és becézzük

vele az arcunk mint egy

barack pihéivel a fejét

fogva hirtelen a szemébe

nézel

ő feláll nézi ahogy

elnyúlva fekszel mindez

egy mozdulat-tervezet

ujjbegy-szavak próbálják

feltartóztatni a folyékony

másodperceket a fürdőköpeny

még sír a teste után

némán és szomorúan

néz rád – nem a sárkányt

legyőző szentgyörgy hanem

egy tárnicsot letépő kölyök

adjunk még hozzá egy

tíz perc múlva induló

autóbuszt is vagy egy

vidékről látogatóba

érkező nagymamát aki

nem létezik



sanzonett

chansonette



ha kulcsra zártad volna az ajtót

és maradtál volna

ha visszatértél volna

ha rádtalált volna

amikor utánad indult

ha nem vált volna

elhomályosult képpé

egy papírlapon une feuille

egy húr szavakból

vibrál

a szélben

les feuilles qu’on foule


(egy ollót rajzol a csuklójára)

(își desenează pe încheietură o foarfecă)



egy ollót rajzol a csuklójára

és a vénája fölé írja ITT NYITHATÓ


közelebb mész úgy érzed

ha megérinted

omlani fog belül

mint a fellazult kövek

agy öreg kút faláról


írsz

rajzolj egy ollót a csuklódra

írd a vénád fölé ITT NYITHATÓ

elégeted a szavakat

szétmorzsolod

a hamut pókhálót szősz hogy

fennakadjon



(kibernetikai) énekecske

cîntecel (de cibernaut)



kutattam

ki az internetet

ráztam


mint egy pókhálót

amin fennakadt

a neved


eltévedtem

este van


csend van (tudom minek az allúziója)

és szomorúság


vagyok

„védtelenebbül

mint egy levél”



JÁNK KÁROLY fordításai


Romulus Bucur (1956, Arad) költő, irodalomkritikus, műfordító. 1980-ban diplomázott a Bukaresti Egyetem román nyelv és irodalom szakán. 2003-ban bölcsészdoktori diplomát szerzett. Egyetemi évei után Aradon tanít román nyelvet és irodalmat. 1990-től az aradi ARCA folyóirat szerkesztője, 1992-től a lap főszerkesztő-helyettese. 1997-től a Brassói Transilvania Egyetem adjunktusa. A Romániai Írók Szövetségének tagja, az ASPRO (Romániai Hivatásos Írók Egyesülete) alapító tagja. Megkapta a Romániai Írók Szövetségének debütdíját (1984), az ASPRO költészeti díját (1998), a Romániai Írók Szövetsége aradi fiókjának díját (1995, 1998, 2000, 2009), a Poesis folyóirat kritikai díját (2000). Több verseskötet és két esszékötet szerzője.


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb