.svg)
hókotrónak öltözött az álarcosbálon, márciusi, áprilisi hókotrónak, nincs emlékezetesebb a korszerűtlenségnél, havat adogatni kézről kézre egy hosszú, több kilométernyi sorban...
vihar volt a nyári kertben, / a koncert megszakadt, / arcod üresre mosta / a felhőszakadás, / mosolyod csatakos lett...
Mit adtál nekem életem / csecsemőkori árvaságom / ma is rám rivall
az asztalnál ültünk és néztem ahogy / csikorgatja a hátsó fogait a fogait / amit a szóbeszéd csak őrlőfogaknak nevez
a pályaudvari szürkületben / eltűnő nők után nézve / eszembe jut felismernélek
Michelangelót / elbűvölte a festőnő / modelljeinek kisugárzása a vásznon.
