.svg)
Szeretem a parasztkezet mint magamét… földhálós kéz… tüskés… gyöngyházfényű körömház…
Mögötte áll, ugrásra készen, hallja a lélegzését, / tarkóján érzi a tekintetét, szemét lehunyja, próbál / uralkodni magán...
A fejtől és nyaktól megfosztott test / ficánkol egy kicsit | épp úgy ahogy / a frissen nyírt kertben éjszaka / a törpék amíg a szemközti játszótér kár-/ omkodik
tegnap este / kinyitottam az ablakot / és a nyári éjszaka rekkenő hősége / a szobába robbant
Újra és újra megnézem a hatalmas pókot, google-lel / kikeresem a fotót, amin a sarokban ül egy csőnél, összehúzva / lábait potroha körül.
ahányszor becsuktam a szemem, / lenyúzott testrészeket láttam, szétterítve / egy piactérnek nevezett aszfalton
