.svg)
Legott elfehéredik / lucskos ajkam / pirinyó domboldalát / fagyos hó lengi be / konok szomorúság / zubbonya feszül rám / s izzó fájdalom / parazsa égeti / ráncos homlokom csontlapítóját
Nincs különösebb okom arra, hogy fokozott / figyelemmel folyamatosan fürkésszem az / időt, magát mutatja e kurta játékszínen, / mint a földbe vert pásztorbot, a fokos árnyéka...
mondom magamnak esti mesém / esti mesém esti mesém / a fiúról akit tizenöt éve / huszonöt éve / százöt éve
A semmiből támadt a vihar, / és befújt, mint egy pillét, / egy elhagyatott házba.
Szobám négy fala közt, fénytelen, tompa / ragyogás. A nagy utak elmaradtak, nem / volt örök, amit annak hitt bennem az Isten.
Testünk szervi struktúrája megegyezett, / Ezért a robbanás pillanatában összeolvadtunk.
