arccal a földnek szoríts magadhoz az elvérző hegyek lábait lemossák a könnyű záporok;
Vak óriások lökődik egymást a finom penésszel megrakott hajnalok repedései közé akadt fényben.
Cserepeket ölel a jég, a centrumig hatol, kettérepeszt. A falak tövében madarak.
ígéretkötegek sorakoznak a porcokon, becsszavaktól roskadozik a gyenge szövet.
érezted már, hogy hadifogoly/ vagy a saját lakásodban.
Az összes város igazából nagyon régi és vérzik. Két repülés között, vagy vízzel feltelő vezetékek között, testből, összehegesztett szilárd testekből, akár egy angol rave partin, pont úgy...