bevásárlókosár

kenyér

talán;

érezted már, hogy hadifogoly

vagy a saját lakásodban.

az ajtóhoz szekrény tolva,

a kulcs a kezedben,

nem akarom beengedni

a káin arcú postást.

hibásnak érzem ezt

a beállítást is.

a hűtőszekrényedben

nyálkásodó medúzák

lassú, kiszámíthatatlan

sokasodását.

mi fog itt először

kiszakadni, te jó…

tej

kifújom a lakótelepi parkban

a dohányt a cigarettatárcámból

és felröppen három-négy madár.

figyelem a lerakódott homokot

a dömpereken. a cipőmön is

felgyűlt, kicsit megváltozott

a színe. hiányolom a fényt.

mi itt sosem fogunk találkozni,

ez a beállítás tényleg csak egy

díszlet, kiherélt ábrándok

pillangóeffektusa.

szappan

kell egy beállítás erről.

ki fogja feleségül venni imani izzit.

hogy a királyi hálószobák üresek,

kéjtelenek maradnak.

megértem végül, tudom, hogy megértem,

azért járjuk körbe ezt a testet, mert mi

magunk és csak magunknak

teremtünk országot,

ami akarattal együtt jön el.

igen.

ezúttal nélküled utazom, apa.

talán majd a végállomáson

találkozunk.

tusfürdő

elkattint, kivár.

elkattint, kivár.

így repednek meg

a hegygerincek.

lassan ejakulál

egy polaroid

vulkán.

a beállítás szélén a sógun

orgyilkosa testápolót ken

sokszor körbejárt testére.

majd ő is kivár;

/a formálódó alakromra./

szórólap

gázszivárgás elején

kezd csörögni a vekker.

/na jó, a mobilom

ébresztője./

szerintem igazi vekkert,

olyat, mint a filmekben,

még nem is láttam.

hallom, ahogy bekapcsolod

a spotify-t és felteszed

főni a kávét, amit én

soha nem iszok.

bekapcsolva hagytuk

a tévét, mint mindig,

még megy a hivatal.

próbálok nem venni

levegőt és lélekben

menekülni. nem

félek a gáztól.

de tudom, hogy valójában

nem vagy itt, talán soha

nem is voltál.

viszont valaki alszik

a másik szobában

és narancshéj van

az ágya körül;

az egész nem holmi

dekoráció, ez

tényleg

gáz.

‍