A pályaudvaron úgy mászkáltam, mint aki vonatra vár. Sokáig az összes érkező szerelvényről azt hittem, képes leszek felszállni rá.
Lajika egyedül sétál az utcán ő mindig egyedül jár
Ti sem tudjátok, mit cselekedtek, anyagokat kevertek, lelkeket hívtok elő, a diszkó-fényorgona felemeli,
Csak a szemem sarkából látom, amit tulajdonképp próbálnék leírni.
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
