nem igazán szeretnék semmit, ha volna, úgy volna, ahogy a fák vannak, ahogy közöttünk az ördögök meg angyalok,
A fáskamrát kidobni, a szomszéd kíméletlenül rozsdás kerítését letekernem, a templom rózsaablakait eltenned szűkösebb időkre, mit szűkös, különösen
Mintha lepucolták volna mindet, Úgy néznek üvegesen az ablakok. Sötétben alszanak még a színek, A hajnali táj nyáladzó agyhalott.
Egykor esők szántotta éjben bágyadt villámlás fénye alatt, sáros ugaron, lucskosult szélben három árny inalt, tengve haladt.