Leoninus, augusztusban

A fecskebéka állapot

‍

Barbarossa kérésére

‍

Hogyha a fecske elúszik: lelki vizekre,

már fele tréfa csak és – szállnak a békazenék.

‍

Ám, ha a béka kireppen, nincs már csend a ligetben,

tűnik a vágyról a fék, tárul az óhajos ég.

‍

De:

‍

Nem leled úgyse a Brehmben, csodáld csak feszülő csendben,

hogyha a fecske a bék, messzire száll, aki még!

‍

A tücsök és a hangya társalog

‍

Krisztina kérésére

‍

Én egy hangya vagyok, szorgalmam kiragyog,

távoli csillagon ég, éltet a munka, a gép.

‍

Mert csak a szívhegedűkön játszom, el sose tűröm,

hogy széttörd a zeném – mélyén úszik az én.

A szerelem mint kép és képmutatás

Tímea kérésére

‍

Minden képmutatástól távol a kép, ha világol,

nem más az: szerelem – másban szétszerelem.

‍

Ezt hagyom versben, képben, meg sose érthetem én sem.

Tűnik a kép, a helyén nincsen más, csak a rím.

‍

Csak a hiánynak van súlya

‍

Csaba kérésére

‍

Élő súly a hiányban, ember vagy csak a tájban,

mozdulsz rettenetig, titkaidat figyelik

‍

Tündérek, kitaláltak, ők veled úgyis kitolnak,

járnak súlytalanul, bennük a súly lemerül.

‍

Tartsd magad emberi szinten, túl a valókon, a nincsen,

Semmiden újra segít: Isten vagy csak a Nícs*!

‍

*Nietzsche

‍

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája idén is megszervezte a Kolozsvári Magyar Napokon a már hagyományosnak számító helyszíni versírást. A közönség által megadott témákat ez alkalommal leoninusokban szedték versbe a meghívott költők. Egyed Emese, Horváth Benji, Karácsonyi Zsolt, László Noémi és Szálinger Balázs a Bulgakov Kávéház teraszán rögtönzött írásait közöljük lapszámunkban.

‍

‍