nem szitált homokot a negro folyó partján nem vágott utat a liánok között nem talált ökölnyi gyémántot a vén loco elszökött
jártunk már itt… s ahogy akkor: most is félszeg szavak reszketnek a fűszeres illat fölött kiegyenesednek a téren a fák… zene szól
álmomban, valahol elaludt kabátod. az üres fogasok között, csak egy árva esőernyő maradt utánad.