na nézd csak ezt az új világot itt / az emberek arca világít szüntelen / kékes derengő fénybe vonja vonásaikat
P. Lajos, a szomorú költő, aki elmondása szerint a vörösbortól foltos, lepattogzott felületű íróasztal egyik fiókjának mélyén rejtegette a Villax Karolinával kapcsolatos perdöntő bizonyítékokat...
Pasadena helyett képzeljük el Kolozsvárt, a meleget (vagy hideget) egészen könnyű magunk elé idézni, a Dresden Avenue legyen a történelmi városközpont bármelyik kocsmás-kávéházas utcája.
Feszengek egy négykerék-meghajtású terepjáró hátsó ülésén. Viking termetű sofőrünk nem spórol a gázzal, süvít az injektor, felsír ötszáz lóerő.
A téridőm szövetében egy bomba az emlék, / fekete lyukhoz ér, ami minden színt elnyel.
a cfr és az u játszott aznap este, a két kolozsvári csapat, ősellenségek, az ösztönös elkülönülés továbbélése. ez vagyunk itt mi. ez meg itt nem mi vagyunk.