.svg)
A színházi rovatban elsősorban erdélyi magyar társulatok előadásairól jelennek meg kritikák, de teret biztosít fesztivál-beszámolóknak, színházi tematikájú esszéknek, tanulmányoknak is.
Nehezen vettem rá magam arra, hogy elmélyüljek egy olyan színházi előadásban, amelynek szövegalapját néhány évtizede még azért támadták, cenzúrázni is akarták...
Nem tehetünk mást, ősvigasztalunk, vigasztalást keresünk az ősöknél, vagy ha nem lelünk közvetlenül az ősökhöz vezető útra, akkor még mindig segítségünkre lehet a tánc, a zene, a tárgyak...
Tamási alkotói jelenléte, művészi sokoldalúsága, formabontó és mégis az elemiségre visszanyúló stílusa nemcsak novelláinak, elbeszéléseinek és regényeinek szervező motívuma, hanem drámáinak is.
Létezik-e a lélek? És ha igen, hogyan? Hol? A tüdőnk mögött? Alatt? Kézzelfogható? Repül? Halhatatlan?
Így aztán az „össznépi” vélemény egyetlen mondatban lehetett volna összefoglalható: Tamási úgy csodálatos (illetve az ellentábor véleménye szerint úgy csapnivaló), ahogy van.
Aiszkhülosz1 az emberi szabadság és méltóság eszméjét a hatalom előtti teljes behódolás gesztusával, a Király által megtestesített legfőbb hatalom előtti letérdeléssel helyezi szembe.
