Ami bent van, az lesz kint is

Akhilleusz pajzsának legszélén a tengert, az óceánt ábrázolja Héphaisztosz, e nagyon is vulkanikus, mindegyre mozgásban lévő, tevékeny istenség, aki minden sántasága ellenére igen jól tudja, ha szárazföldet ér a talpunk, azonnal táncra kell perdülnünk. Minden bizonnyal ezért mutat be táncosokat a nevezetes pajzs második, a tengeren belül elhelyezkedő körében.

Az emberiséget már a kezdetek óta tengerek veszik körül – és táncok által meghatározott, erről ír Lukianosz a Beszélgetés a táncról című dialógusában, ahol azt taglalja, lázasan, lendülettel, némi iróniától ezúttal sem mentesen, hogy minden a táncból eredeztethető, a szerelem, az erő, az egész világ.

Örök témát jár tehát körül ez a lapszám, ha valaki az itt sorjázó szövegekből azt olvassa ki, hogy a tánc valami erkölcsromboló tevékenység, minden bizonnyal igaza van, ha azt érti belőle, hogy a kultúra és a magyar kultúra nem lehet meg tánc nélkül, igaza van, ha olyan témának tekinti, melyről költők, írók nyugodt lélekkel írhatnak, igaza van. Ha úgy gondolja, bár erről szó szerint nem történik említés, hogy a tánc az örökhöz vagy akár az Örökkévalóhoz visz bennünket közelebb, egyértelmű: igaza van.

A tánc egy közösség részévé tesz, meghatározza és megmutatja, hová tartozol. Évszázadok teltek el, de mi még mindig büszkék vagyunk, büszkék lehetünk arra, mekkora sikert aratott táncával Balassi Bálint a bécsi udvar előtt, hogy táncainkra, táncosainkra ma is figyel a nagyvilág, nem csupán néptáncosaink, de koreográfusaink közül is számosan jutottak európai rangra, világhírnév közelébe, jeles zeneszerzőink pedig e perdülő golyóbis közös kulturális tudatába emelték a magyar táncokat.

A táncban bármikor önmagára lelhet a táncos, de nem csupán önmagát ismeri meg jobban a tánc által (már akkor is, ha csak nézi, már akkor is, ha csak hallja zizzenését, dübörgő ritmusait), hanem azt is, akivel, akikkel táncol, közelebb kerül mindazokhoz, akik az időben az adott táncot már táncolták valaha, ennek okán közelebb jutnak ahhoz is, ami transzcendens, ami a tánc legmélyén lakozva túlmutat a táncon. Láthatóbbá tesz bennünket ember és Isten előtt.

Mint a tanulás bármely formája, a tánc is erőt ad, ahogy Lukianosz is említi, például a krétaiak: szívós gyakorlás által váltak kiváló táncosokká. A tánc tanít és titkokat tár fel, üzenetet továbbít legbenső, mélyen emberi önmagunkról.

Ha tánc van odabent, előbb-utóbb tánc lesz odakint is.

‍