.svg)
Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Hetek óta olvasom. Rendszertelenül. Verset, elbeszélést, tárcát, regényt, aztán megint verset, ötven évvel ezelőtt írtat és tavalyit.
Csikós Attila egy sebesvonat tempójával utaztat vissza minket a múltba.
Kuszán szövődnek egymásba a sűrű gondolatok, a digressziókkal teli elbeszélés mégsem csapong.
Gyors zuhany, törülköző, pizsama, lefekvés: aznap este nem voltak álmaim.
Amikor közvetlenül az ezredforduló előtt megérkeztem Kolozsvárra, csetlő-botló egyetemistaként az egyik első igazi, irodalomhoz kötődő élményem egy Király László-est volt.
De most mégis bevallom, hogy Száz sor magány című versed – a többi mellett – gyanúsan gyakran jut eszembe. Rögeszmésen ismételgetem: „Együtt egyedül nincs magány”.
