Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Számos dolgot elmondtak már a műfordítóról és a műfordításról, hogy a műfordító adósságot törleszt, hogy újraalkotja a művet, avagy feldúsítja, szikárabbá teszi.
2021 folyamán, a kolozsvári Helikon hasábjain e cím alatt kerestem azokat a szavakat, mondatokat, gondolatokat, amikkel megpróbálom tartalommal telíteni a helyszíneket...
Első olvasatra úgy tűnik, Sántha Attila költői vállalkozása nem mindennapi: azt ígéri, „versben” mondja el családja történetén keresztül – tehát alulnézetből, a kisember történeteként.
„A dolgok csak egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek.”
A macska elfekszik az udvaron, lohol a kánikulában, mint egy kutya. Tíz óra vonatút Pestről, légkondi nuku. Valamivel mindig számot kell vetni, különösen az ilyen sefüle-sefarka nyarakban...
Rázendít a jégmadár torka-fehére, Aki hegyi tavakat fölhasítja; Kíséri őt a verebek kórusa, Mikor a régi tetteket fölpanaszolja, Mikor új dalokat rögtönözve sirat.