.svg)
Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Egyszerre jó hír és rossz hír a rövid(ebb) próza kedvelői számára az utóbbi években elkövetkezett „padlássöprés”, vagy talán inkább fiókkiborítás, ami Szilágyi István háza táján történik.
A települések mint emléknyomok vezetik az elbeszélőt, ő pedig, mint aki útikalauzt tart a kezében, az olvasót.
Háború van most (is) a nagyvilágban, mint Vörösmartynál (is), épp hallgat(ná)nak a múzsák, a legyenbékemár kórus ismét hangját hallatni kénytelen.
Mi tudná izgalmasan, a kíváncsiságot nem csak fenntartva, de azt folyamatosan fokozva legyőzni az idők és terek, történelmek és társadalmak be nem látható távolságait, ha nem az időutazás?
Miért visz bűnbe a megszólítás, s miért változatlanul hálátlan a megszólított szerepköre?
Győrffy Ákos rokon lélek számomra. Kérdés, mennyire releváns ez a kijelentés ott, ahol szövegekkel való találkozás történik.
