Versek

Tompa Bors Eszter: Üvegház

Városi reggel

(Städtische Frühe)

Reggeli szürkületben a sietők.

Az emberek sohasem idegenebbek

mint ebben az órában: mert váratlanul

láthatóvá lesz

tevékenységük értelmetlensége.

Céltalanságtól űzve

sóváran vetik magukat

táblázatokra és kvadránsokra

lajstromokra számjegyekre görbékre

kontókra.

Álmaik egy sarokban állnak

összecsukva megőrizve

szabadabb elérhetetlen

napokra.

Stallschreiber utca, Berlin

(Stallschreiberstraße, Berlin)

Egy utcában, amely

már nincs. Egy városban,

amely nem létezik többé.

A gyermek egy állattömő

műhelyét keresi fel.

Félig kábultan a formalin gőzében

mindenféle múmia között.

Üveges szemükből

a Semmi hunyorít felém.

Az öreg állatnyúzó egy macska

koponyájával ajándékoz meg. Otthon

egy ládába rejtem.

Semmit sem tudok Yorickról.

És a hozzátartozó Hamletet

gyanútlanul improvizálom

azóta – egy olyan világban,

amely nemsokára

nem lesz többé.

Alvás

(Schlaf)

Az évszázad álmát

látod

mihelyt

hivatalos árnyakról álmodsz

Arcukat sohasem mutatják

csupán az igazolványukat

és korábbi múltakból

jól ismert

taglejtéseiket

Megmutatják neked

a félelmedet és a rettegésüket

mélyre vert

karók

– gyomorfalon és reménységen át –

országod talajába

Ekkor menekülni akarsz

vagy legalább felébredni de hogyha

sikerülne is

régóta körülállják az ágyad

mert egyikük sem

az évszázad álma

Poéták

(Poeten)

Nevünket halhatatlan városok

nevével kötöttük össze,

taverna eterna, szakrális bárokkal

és prozodikus bordélyházakkal,

csábító temetőkkel,

elhunyt szépségek képtáraival,

arénákkal, antik árnyékszékekkel,

halhatatlanságra törekedve

a helytörténet

egyetlen lábjegyzetében.

Például Zürichre gondol?

Therme in Bath, Anglia

(Therme in Bath, England)

Víz buzog fel

a pokolból, háromszáz méterről

a kövezet alól. A kénszag

jelzi ezt. Már a rómaiak

gyanakodtak a forrásra,

és a bugyborékoló torokhoz

Gorgóarcot társítottak.

Pára gomolyog a nyitott szájból,

kapkodó mormogás,

któnikus halandzsa,

fáradhatatlan de profundis.

A mélységből hívja

díjtalan belépésre

a romlás híveit.

A pataknál

(Am Fließ)

Tétován áramlik tova

az idő ellenében. Nincs célja,

szándéka, sem terve,

nem ámít. Te, amott fönt

a kis hídon,

azonban úgy véled, magad is

tovasodródsz a vízzel; rabul ejt

az illúzió, hogy elvisz

földi léted

ürességéből.

Kétszer nem élheted meg

ezt a pillanatot,

Hérakleitosz szerint.

Fényképészet

(Aus der Abbildnerei)

A fényképek

világában már antiknak

számítunk. Minden arcon előre

megformált archaikus mosoly ül.

Mindenki önmagának

a szobra.

A kartonlapon

az idő végleg megáll,

mialatt a magunkfajta már

tovabotorkált

az élet

áldatlan valótlanságába

árkonbokron túl.

A chip

(Der Chip)

A fecskendővel

a vérbe és az agyba jut.

Ettől kezdve már mások

gondolkodnak helyetted. Ama csinos

nő a központban, álruhás

számítógépkezelő, mosolyra

késztet vagy más egyébre, amit

sohasem akartál,

és sohasem tettél. Egy napon,

mint akit vétke alól felmentettek,

egyszerűen lekapcsolnak.

Benő Eszter fordításai

Günter Kunert németországi költő, író. Berlinben született 1929ben. Rendkívül termékeny szerző: több mint félszáz verseskötete és számos prózakötete jelent meg. Életműve sokszínű: verseken kívül írt elbeszéléseket, esszéket, önéletrajzi írásokat, regényt, drámát, aforizmákat. Grafikusként is ismert. Szépirodalmi munkásságát számos díjjal tüntették ki, többek között Georg Trakldíjjal, Heinrich Heinedíjjal, a Német Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével és az EU Prix Aristeion díjával. Egyesült államokbeli és olaszországi egyetemek díszdoktora. A külhoni német PENklub elnöke.

‍