Versek

Bánlaki Szőnyi István: Nehéz szántás

Edzés

Szikla, fölötte ég

rügyező messzeség

hagyom hogy elmenj mellettem szó nélkül

hadd legyen keserű az év.

Itt minden felfele

lándzsa vagy ölelés?

haragom egyre nő és

cseppről cseppre a kiáltás összegyűl.

Elfordítja fejét

akit szólítanék

– ki utánam rohan attól én –

szavaim némaságba hullnak

végtelen tiszta kék

erősödöm így

edzve egyedül.

Nem állok meg

mert tiszta kő

könnyem nincs és csak

derűt fogsz tőlem hallani.

Végigcsinálom akkor is

keresztülmegyek az erdőn

harcom szeretőm szentem

acéloz engem

– a fegyver végül én vagyok.

Szerelmemet megint

akaszthatom a falra

mert nincs vele kit megszólítani.

hűség Magamhoz

mondod nekem, mint hitetlen tamás

hogy ez keresztút, és nincs feltámadás.

gondolod hogy jézus akit a szálka

mindenhonnan ért – feltámadásért

csinálta?!

egyébként van, ha nem is látható –

egyetlen halál sem hiábavaló.

triptich

szívem a pokrócon dobog

préselik bordák bútorok

testvér az éggel, gőzöké:

bezárták négy vonal közé

ne reméld hogy odaát:

halál után nem iszunk több teát

egy ember szenvedése csak azt ordítja

mennyire tehetetlen a másik

most hogy a munkától olyan vagyok

mint az összekottyant saláta

mosolyog rám és biccenti fejét

elmenőben minden dáma

szándéktalan terápia

hangulatukra garancia:

társába karolva elhalad

és megkönnyebbülten köszöni hogy (ma)

nem vagyok konkurencia.

nem akarok ideális életet élni mert én sem vagyok ideális

ingó tavon a dokk között

kacsákból kapom a zen leckét

görbülő nanó felett nyögök?

úszik és hápog szembe velem

negyven kiló elégedettség

társaim

tíz éven át szólongattalak

rátok üvöltenem most volna ok:

facsarja szívem a sok abortált pillanat

amelyet szült a hallgatásotok

szuvenír

ez egy külföldi párna.

körbetekertem pulóveremmel

ne érjek hozzája.

különben ha elkopik

vagy beszívja hajam illatát

háborgat majd érte

béradóm, gazdája.

marad az illat pulóveremben

elviszem hozzád ha hazaérkeztem.

szórakozott

párnámra tekertem az inget

cserélek, nincs mit felvegyek.

levetem a régit és majdnem

a párnát veszem fel ing helyett.

kilépek

közel volt a határ.

ha meglógni akartam

átugrottam svájcba.

nem voltak feliratok, csak 1-2 utcanév.

bárányok legeltek szerteszét

egy asszony

póréhagymákat ültetett sűrűn

az ágyásba.

Varga Borbála 1986-ban született Kolozsváron, a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen végzett festészet szakon. Honlap: http://vargaborbala.com/. Kötete: Seurat és az áriák (Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2008).

‍