.svg)
a Nokiának és Wongnak is
Sok éven keresztül vezet
az út keddtől vasárnapig.
Egyetlen eltévedt mozdulat,
félreütés a billentyűzeten,
és elszállt hatvan év a szélben,
kutyák távoli hangja kíséri.
A szél befúj kabátod alá
és felemel az őszi táj fölé,
hogy lásd: ez a szeptemberi nap,
a huszonhetedik, kicsit más,
mint a többi, és ma nem ma van.
Sok komor útvesztőben kell még
eltévedni a mai keddtől
az akkori vasárnapig,
legyőzni nehézkedést, testnek
meghalását, beköltözni
örökletes rémálmok közé,
majd partra vetődni valahol,
az emlékezet árnyékos felén.
Még nem tudni, kit találunk ott,
kétezerhetvenhat szeptember
huszonhetedikén, vasárnap,
és milyen idő lesz, milyen idők
járnak majdani szeptemberekre.
A tornácon talán egy férfi áll,
kabátja alá a szél befúj,
mint minden időkben szökevénynek,
aki keddenként készíti magát
az eljövendő vasárnapokra.
Odakint valakik visszanéznek
rá a csontsovány fák ágain
keresztül, mintha hajnalodna,
huzat van, távoli hang szól át
egy időhurokból. Hallgatózik,
fürkészi az őszi Európát.
