.svg)
Varga Borbála: Dans le bistrot du Louvre
csontzene
mint konzerv úgy emlékszel
barázdált falak
halvány oldalak
halálnyüvek viaskodása
utolsó levegő
porcelánfogak
és bóbitának öltözött szürkület
így első este
sáros fűszálaktól borzolódó
gócpont vagy
füttytelen mozdonyok között
hüvelytelen mélység
zavarodva korzózik minden lebeny
gondol
véraláfutások karcos tömegére
mik húsodon menetelnek végig
fél órát tudsz
fájdalompárkányaidon
ennyi a molekuláris lét
második este
pillákon függsz
négy nap sírás mossa partjaid
reszket a gerinc
hallgat a rét
bogaraival
magzatpózba görnyedsz
műanyagzsák
sötétségben
rút fohász
hite-
-hagyott
ivadékok
harmadik este
hálám jelére:
felrajzolom csillagomat
karmazsín hóbortjaitokra
s megköszönöm,
hogy rabolva volt
a rabolt
otthon nincs
otthon nincs levegő
nincsenek atomok
habzó szájak vannak csak
levedlett szakállszőrök
félig tele véredényekkel
otthon nincs pohár félig elmosva
otthon nincs elég szemét
nincsenek zacskókupacok
melyek ha levet eresztenek
felmossák a fényesre kopott csempét
nincs eléggé hideg eső
egy hídon
egy kabátban
részegen
nincs másnapos beszélgetés
csak fekvés
zöld köd a fejben
félsz van
és csak az
és csak magadtól
csak otthon
békélni nem akarás
szürke homály
nincs tiszta fej
ruhátlan csipke
nincs tiszta fehérnemű
nincs elég mosópor
nincs elég idő kevés mosóporhoz
nincs elég szennyes
nincs rajta lyuk
a lyukakban nincs elég
lődörgő részeg
otthon nincs sör
baráti koccintás
csapvíz van
klórozott
fehérmájú
kissé mérgező
rohadó bélműködés
félkemény
csipkés
még zöld
már nem piros
textúrátlan
homorú
puha ágy van csak
nincs tiszta lepedő
nincs tiszta párna
otthon nincs levegő
Gál Hunor: 1995-ben született Borzonton, jelenleg Kolozsváron él.
