Versek

Majdnem tökéletes öröm

(O fericire aproape perfectă)

Mennyi jóság van egy neurózissal megvert évszakban.

És a húsa is itt van velünk csak a kék felhőktől

kissé feszélyezett. Kimegyek a kórház udvarára

kilépek a kapun tíz lépést teszek visszafordulok.

Ez az: majdnem tökéletes öröm.

A zöld városból hamarosan egy csomó fekete

suttogás érkezik.

Térképek között

(Printre hărţi)

Kevés szép vers van a nagypapa fejében

a lóhere közt szétgurulva nagyon kevés.

Csak egy hasznavehetetlen háború amelyben

senki sem kérdi ki él még

csak egy konvoj lélegzete ahogy befúj

térképek közé. És az ő történetét ismerik

mind a gyerekek és a mező amin játszanak

fekete lett.

Majdnem levágott kezekkel ülök a házban.

Kevés szép verset ismerek már.

Okosan egy keddi napon

(Deştept într-o marţi)

Ő okos volt egy keddi napon

(a felhőpamacsok mint valami gyulladt tüdők

jól elvoltak ott fent) – ne gyere velem Vanea,

ne gyere!

Inkább menj le a völgybe ahol a malom dünnyög!

Menj és nézd meg!

Feltaláltam egy új poétikát a keddnek

nevezett nap előtt zsebredugott kézzel járva

gyakorlom. Szombattól hétfőig bolondot játszom.

Ily módon egy személyes névmás örömmel víz alá

nyomja a verset.

Yorick a fehér lapról

(Yorick din pagina albă)

Szegény yorick alszik bíborszín esők alatt. A jó

családok minden tagja lefényképezkedett vele.

S most amikor ősz jön és a szemembe vágják:

bűnös vagy! csak neked nincsenek onnan fényképeid –

bezárkózom a házba és egy szót leírok. A szó

a fehér papíron forrni kezd.

Örök ideiglenességek

(Veşnicii provizorii)

A város mellett halad el az univerzum

egyre bomlottabb gesztusaival.

Épp most tartok a kezemben

egy törött fényszórót és egy csomót.

A rekkenő hőség a vándorlások miatt

hasznavehetetlen évszakokba fulladnak

a gólyák mária melleiben. Valaki azt

mondja hogy a fantasztikum a versnek

nem dimenziója (minden

bogáncsból filozófus lesz) – mindaz

amit tudok ez a vércsík melyben

a tűrés ablakszemei nyílnak.

Nem mondok köszönetet

(Nu spun mulţumesc)

Egy domb piros ablakai fekete ég alatt.

Lehet azt akarod hogy menjünk a dombra

almákra látunk az ablakokon át.

Lehet hogy élni fogunk.

Igazi élet

(O viaţă adevărată)

A legegyszerűbb nem írni. A merevedő kéz

a majdnem vidám hús

a kiterített hallgatásban

éjjel – sál egy fiatal özvegy

száján.

Néhány utasember suttogva beszélget

elámulnak a szép halálon

harangszó spekulációk. „A nővére összegyűjtötte

a többi papírt.”

Íme: a legegyszerűbb feladni az írást.

Igazi életet kezdeni.

JÁNK KÁROLY fordításai

Aurel Dumitraşcu (1955–1990), költő. A román irodalom ’80-as nemzedékének kiemelkedő alakjaként tartják számon. Életében mindössze két kötete jelenhetett meg, amelyeket számos posztumusz kiadvány követett.

‍