a befejezetlen múlt (versek)

a befejezetlen múlt

‍

egyszer már lemondtunk róla

de dilemmáidat ez sem oldotta fel

amíg szükség van a hiányra

összecsúszik a kimondhatatlan

és a nyilvánvaló

a fájdalom méltóságát megteremtve

vajon tudunk-e majd úgy mosolyogni

ahogy te a gyomorműtét után

amikor eltávolítottak belőled

minden kivághatót

nyertél még egy negyedszázadot

hogy vézna árnyékoddal

kitakard előlünk a lehetetlent

életfilmed végtelenített kockái közül

cinkosan kikacsintottál az öröklétre

saját túléléseddel igazolva

a sors váltószámait

amíg csontig ropognak az ízületek

nem kell bot sem járókeret

elég csupán a bizalom a hit

és a szeretet hármas szövetsége

számodra ezért is érthetetlen

hogy lettünk kimeríthetetlen

kicsomagolt akciós termékek

vámszedői a boltok polcain

– magányosan küzdöttünk

a befejezetlen múlttal

s hogy meghaltunk közben

nem tűnt fel senkinek

referenciáink

‍

szaporodnak a tévedések mint vakondtúrások

a tavaszi kertben – ők maradtak mindenkori

referenciáim – s ha hajnalban felriadok

az énekelhetetlen szöveg mögé mindig találok

valami dallamot kamaszkorom zsoltárait

nagyapám háborús veterán történeteit

naptárba szelídítve minden kiizzadt emléket gyáva

meghunyászkodást az omszki láger gyilkos rítusát

hiába marasztal a gyász s az érthetetlen hűség

egy szajha ölel magához mentegetőzve mosakszik

a szél áztatta csöndben elpityerednek a felhők

nemsokára nyár lesz másik mese kezdődik

ellopott éjszakák követnek megkötözött álmok

vonszolják magukat a hátsó udvarra néző ablakhoz

míg a kivénhedt diófa alatt végleg csönddé nem válsz

adathiba

‍

egyszer gyalog a Gellérthegyen

azt mondtad a szeretet

szavatossága nem jár le

mégis rossz igeidőben kerestelek

addigra már szárítókötélre

terítetted a gyűrött múltat

nincs több megalkuvás

saját nemlétünkkel nézünk szembe

eddig tartott az életünk

kicseréljük a zárakat

arcunkra kisimíthatatlan

ráncok rajzolódnak

bérgyilkos idő ténfereg a téren

sem vesztes sem győztes nincs

csak sok-sok adathiba

mintha egy szobor kezét

szorongatnám

a bátorságot is hozzácsomagolom

s csak neked hiszek

‍