A boldogság lépre csalása (versek)

A boldogság lépre csalása

Ha kívánhatnék bármit,

nem azt, mit mások:

hogy légy a szépség maga,

a jóság lágyan zengő szava,

a szeretet, mely hegyeket mozgat,

de kívánhatnék szívet,

mely minden bölcsnél bölcsebb –

sok üresen csengő mondat,

mert mindenki ezt kívánná,

de ha netán ez mind valóra válna,

ó, én de boldog,

s te a szerencse boldog lánya.

Ha mégis kívánhatnék, akkor azt,

legyél hétköznapi, átlagos, mint nők ezrei,

tehetséged se több, se kevesebb,

ne légy csúnya, de ne legyen irigyed

Aphrodité, Vénusz, Freya, Hathor.

Semmi szokatlan, csak belső egyensúly,

ne legyen, ami kibillentse,

sőt, merj unalmas lenni,

– isten a lelkem látja –, ha ez a

kevesek által gyakorolt,

eleven, rugalmas, elbűvölő csel

a boldogság lépre csalása.

Liliomhagymám, te csodás nő

           Anne Sexton után szabadon

tizenegy évesen

virágoskert vagy

szeder-ég alatt cseperedő

gyönyörű gyöngyvirág

harmatos harangláb

káprázatos Kála

láng-liliom

piciny puttóból

japáncseresznyévé nőttél

rózsaszín és fehér tavaszok során

lám máris május van

virágzol mint Munch gesztenyefái

állhat elődbe drága prémekbe öltözött nő

szédülten szerelmes pár bárki

te akkor is a legszebb gesztenyevirág vagy

aztán utolér a nyár

gyümölcsöt fakaszt

ropogós piros bogyókat növeszt a fákra

és liliomhagymám

vége lesz a hagymakornak

mert előbb a virág

aztán a termés

féltelek

túl sok vagy a fénynek

a víznek a termő talajnak

ahogy szívod habzsolod

magadba az éltető nedveket

édesanyáddal nagymamáiddal

beszélhetsz a nővé válásról

én csak írhatok neked

ahogy írt már költőnő lányának

talán az apák dolga félteni

szép márvány csontjaidat

virágszirmod ha kéz érinti

nyoma marad

hajnal jelzi a napfelkeltét

vér pirkad és ismét megszületsz

bár első születésedkor édesanyádnak nem volt

áttetsző varázs hasa

de láttam az érést ahogy a mag fakad

a szív ahogy ugrál két pici szemet

vékony ajkaid mely csóknak ágya lesz

az életet ahogy élni kezd

mintha új tested nőne

talán ezt érzed hogy elárul

idegenné válik

de a tied és nem hazudik neked

mint ahogy én sem

versedben utolsó strófaként leszek

az öreg fa az udvarunkon

melyen hintáztál

egy vastagtörzsű árnyékkal óvó

a háttérben

aminek nekidőlhetsz

amíg nagy levegőt veszel

mert tüzet fogsz lobbantani

nem baj ha megperzselsz picit

éreznem kell

az ifjúság fontos fájdalmát

tűzliliomom

‍