A bomlás alliterációi – Burján Kinga verseiről

Analóg versek, jelenben történőek, mégis valamiféle időtlenné fejtett emberi rombolásban, ahol nonhumánná konvertálódó testek leszünk, belső szerveinket benövik rég kihalt növények indái. A versbeszélő egy apokalipszis közepén áll, újragondolja az emberi érzékelést, jól lebomlasztja a testet. Mi marad?

Mire figyeljünk Kinga verseit olvasva? Miért jutnak Mark Fisher gondolatai lábjegyzetként eszembe? Az a halál, amiről Kinga ír, az valami, ami majd bekövetkezik, vagy valami, amiben éppen benne vagyunk? Hogy lehet lélegezni az apokalipszis közepén? „Szakmunkások egy szupermasszív csillaggyárban.” A vér és a víz alkímiája: Kinga versei. A bomlás alliterációi. Hova tud felnőni az, aki ezekben a versekben gyerek? Folyamatosan azt érzem, hogy a versbeszelőnek van egy idősebb énje, hozzá is beszélhet akár az E/1 . Érdekel ez a Te, akihez beszél, mert ez a Te néha ijesztő, néha bölcs, néha sarokba szorítja a versbeszélőt. Tud-e felszabadultan táncolni ez az E/1 a néma E/2 mellett?

A fenti szöveg a január 16-án a kolozsvári Bulgakov kávéházban lezajlott 16. Bréda Ferenc Irodalmi Körön elhangzott vitaindító szerkesztett változata.

Kali Ágnes 1996-ban született Sepsi­szentgyörgyön. Jelenleg szabadúszó dramaturgként dolgozik. Első verseskötete Ópia címmel látott napvilágot 2018-ban (Fiatal Írók Szövetsége, Budapest). Idén jelenik meg második verseskötete a Kalligram gondozásában.

‍