A gyermekszív játékai és zsoltárai

Miklya Zsolt: Napszellő, holdpaplan. Koinónia, Kolozsvár, 2025.

Gyermekként a boldogság az, ha érezzük a szülők közelségét, ha halljuk a nagyszülők ráncainak meséit, és észrevesszük az angyalok levegőszárnyának simogatását. A boldog élet örök titka, hogy megtanuljunk (és ne felejtsünk el) szél- és szívcsendben figyelni.

Miklya Zsolt kötetében nem ládában lapuló kincsek bújócskáznak. Kelemen Kinga természet örömét éneklő rajzai közt a versek imagyűjteménnyé szerveződnek, s zenével hangolnak örömre, hálaadásra, mozgásra, életre. A zsoltárokban fellelhető teljes érzelemkészlet gyermekhangon énekel: a sorok mögött ott van a félelem, bizalom, panasz és dicséret.

A kezdő- és záróvers felsorakoztatja a gyermek csillagrendszerének origóit, ám a családtagok, barátok és Zsuzsi szerepével ellentétben a lírai én önmaga helyét még kíváncsian kutatja. Míg az első ciklus versei a család köré szerveződnek, a másodikban a játéké és a játszótársaké lesz a főszerep. A kötet önfeledt hangulata ezt követően komorabb színre vált: legyen szó a szűkebb vagy tágabb környezetről – a szúnyogcsípésről, a lázról, a szomszéd országról vagy a generációkon átívelő, meneküléstől és háborútól való félelemről –, a harmadik ciklus a bánatherceg nehézségeiről szól. Nem titkolja el, hogy a sírás és nevetés, a csapás és az áldás kéz a kézben jár. A határok elmosódnak: „viháncolás közben is fájhat a szív / nevetés vége is lehet bánat” (69.), főként, ha felszakadnak egy gyermek, testvér, (nagy)szülő elvesztésének sebei. Hiszen az életben nem csak a homokháborúban hősiesen harcoló gesztenyevitézek eshetnek el. Isten közelebb hívja magához a betegségben vagy épp háborúban szenvedőket.

A kötet gyermekversei, mondókái egyedülálló módon érzékenyítenek, eközben pedig emlékeztetnek bennünket, hogy ne felejtsünk el fel- és lenézni, tornyot rakni, labdát dobni, levelet gyűjteni, gátat törni. És hogyha Senkise és Sohase játszik velünk, ha anya és apa épp túlságosan elfoglalt a félelmeink közt vezetni, akkor is tudnunk, éreznünk kell, hogy Isten visszaszámol, és „aki bújt, aki nem” – megtalál.

‍