Bedő Vivien fotója.
No items found.

A hazafelé menekvő varjak elveszett nyomai (versek Benő Eszter fordításában)

XXXVII. ÉVFOLYAM 2026. 15. (941.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.
Bedő Vivien fotója.

A hazafelé menekvő varjak elveszett nyomai

Verlorene Spuren der heimwärts fliehenden Krähe

‍

Amikor messzire mentél

 

Amikor messzire költöztél

és nem térsz vissza többé

 

Amikor messzire költöztél

és nem térhetsz vissza többé

a saját házadba

 

Amikor messzire költöztél

és nem térhetsz vissza többé,

mert már idegen emberek

laknak ott

 

Amikor messzire költöztél

és nem térhetsz vissza többé,

mert már idegen emberek

laknak ott,

a házban

 

Amikor messzire költöztél

és nem térhetsz vissza többé,

mert nincs már a ház,

a saját házad,

melyben nemrég még

idegen emberek laktak

 

Amikor messzire mentél,

és nem térhetsz vissza többé,

mert nincsenek már utak

a saját házadhoz,

az eltűnt házhoz,

amelyben régebb

még emberek laktak

 

Amikor messzire mentél,

és nem térhetsz vissza többé,

mivel az utak befagytak;

jégborította ösvények

ködön át;

az emlékek

sötét ködfalain át,

emléknyomok

 

Amikor túl messzire mentél,

és nem térhetsz vissza többé,

mert nincsenek már nyomok

a saját nyomaidhoz,

amelyek eltűntek,

melyekre régebb

még emberek emlékeztek,

hazafelé menekvő

gondolataikban

 

Amikor túl messzire mentél,

és nem tudsz visszatérni,

mert nincsenek már nyomok

a gondolatokhoz;

az elveszett képekhez,

melyekre régen

még emberek emlékeztek,

fagyott emlékezetükben

hazafelé

menekvő varjak…

 

 

A város bizonytalanságai
(Temesvár, 2022)

Ungewissheiten dieser Stadt
(Temeswar 2022)

‍

         Richard Wagnernek, 70. születésnapjára

 

Ebben a városban

úgy kelünk át az évszázadokon,

mint különböző országokon,

különböző nyelveken,

folyamatos félreértések

és tévedések felé.

 

Ebben a városban

valójában nem maradhatunk,

és mégis maradunk: napokig, hónapokig, évekig,

szinte örökké.

 

Ebben a városban úgy várunk

nyelvi kisiklásokra, nyelvi csodákra,

felvillanó ötletekre és hátsó gondolatokra,

mint naplementékre

a puszta félhomályában;

 

Ebben a városban hiábavalóan várunk

a művészet végére.

 

Ebből a városból el-

költözünk: azonnal, hamarosan, mindenkor

és talán

sohasem.

‍

‍
BENŐ ESZTER fordításai
‍

‍

 

‍

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb