a higanyon túl

Győrffy László: Aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is XX.

C₁ atlas

itt már nincs szükség rád, görnyedt

falaidban összeroskadtak a téglák,

mint puha kenyér egy meleg testben,

mi szétmállik a fenntartott sósavtól.

nincs maradásod, kidobott

magából a természet, hisz eddig

csak megfigyelő voltál egy újabb

rendszerben, ami nélküled épült,

csendre és csontszilánk félelemre,

az eget furcsa színekbe zárva

kétrét szorongó csecsemők felett.

rágd ki magad az anyaméhből,

hol bogarak és albatroszok petéznek

beléd, hogy része lehess a szervernek,

hol kilóra mérnek szűk szavakkal,

mint a vágóhídon rekedt lelkeket

reggeltől estig.

C₂

hajtsd le fejed a vizek alá,

a tengerek alá. képződjék

benned új só, míg kiserken

a vér és elkopik a fogzománc.

minden önzőség az asztalra került,

és a tölgyfabútor már nem bír el

ennyi súlyt. ülünk egymással szemben

– ahogy az meg van írva –

magadat látod a másik térfélen,

mert a többit nem engedi a büszke

fehérnemű. kontrasztos helyzet,

pedig hányszor elképzelted a pólyás

csecsemőt, amit valamelyik mániád

álomba ringat majd neked.

gyógyulásra van ítélve az idő,

s ha nincsenek friss sebek, magadba

hasítasz, mert különben nem tudod,

mit keresel a hétköznapokban.

a teret, ami megment, ahová

elbújhatsz, ahonnan kitörhetsz,

nem érted te sem.

az udvar közepén

virágzol, gyökereid a térkövek között

ereszkednek a táptalajig, s mint a

fűzfa, melyen halottak lógnak,

minden életet elveszel a környékről,

megnézed, mennyit bír a törzsed,

hisz te is csak a kíváncsiságból fakadsz.

Gál Hunor 1995-ben született Gyergyószentmiklóson. Az irodalom mellett zenével és festészettel is foglalkozik. Jelenleg Kolozsváron él.

‍