.svg)
A kezed
Kilincset fogom a kezed
Homokóra üti időmet
Minden percben
Más a csöndje
Fehér hajszálaim
Csillogó ezüstje
Nincs az angyalnál fehérebb
Próbálok hasonlítani
Egy repedésre melyből
Víz fakad
Eltűnődöm húsos szád
Pattogó melled nélkül
Épp így szeretnélek
Méz csöpög az éjszaka csöndje
Jobb szeretem csodálni
Gömbölyűséged mint ülni
Egy padon s galambokat
Etetni kiflivel
Hulló
Ahogy itt ülök és hallgatok
Hallom gyermekkorom
Hulló havát
Gyermekkorom hulló
Havát hallom ahogy itt
Ülök és hallgatok
Miért van az
Hogy érhetne véget
Úgy hogy jó legyen
Világtól megcsömöröltem
Minden mozdulatom fáj
Utunk végén valaki vár
Szótlanok párbeszédét hallgatom
Sosem éreztem jól magam
Mások szavaiban
Szemünket lehunyjuk
Egymás nélkül lélegezni
sem tudunk
mennyivel nyugodtabban
teltek amikor még a
csillagok állása irányította
napjaink miért van az
mikor lelkem legkedvesebb
részét akarom megmutatni
mint a pillangók szárnyáról
tenyerembe sepert gyönyörű
színek már nem láthatók
csonkítva kedvem szükségem
lenne kívánom nyarad
illatos szellőivel
a játékbaba még mindig ott
hever szíve közepére festett
kék szemével
műanyag szíve egyre csak ver
ver úgy mint minden
és ahogyan semmi sem
Értetlenül
Pókot nyeltem
Szövi hálóját
Az elmúlás hízott legyeinek
A hangya értetlenül kapar
A pillanat sűrűjében
Kitömött állat állok az ősz
Hideg vitrinében
Csúcsra hágott a jólét
Boldogságnak semmi köze
A boldogsághoz
Révedezek azon az elfelejtett
Délutánon amikor térdig
Lejártam a lábam
Van egyfajta csend
Amit mindenki keres
Mikor nevet adtunk mindennek
Fa szó fát jelentett
Madár szó madarat
Szerelem szó szerelmet
Nem kell engem folyton
Vigasztalni méreggel tele zsák
A hold fölhasítva
Az éjszaka közepén
