.svg)
A kő
a kő az iszonyat
esténként megfeszíti mellkasod
rád ül és faggat
közben te zihálsz
levegőért kapkodva motyogsz
igen a család
az egy feloldhatatlan grimaszú kőmajomfej-szentély
a gyerek benne
a sarokban guggoló árva kismajom
a barátok hangja
idáig sokszor nem hallatszik el
a majomkultusz klán
bölcsnek hitt visítása akkor a legnagyobb
mikor a kő megérkezik az ő
mellkasukhoz is és
koccan vagy nem koccan a csont
a kő az iszonyat
mert kavicsokról suttogott
korábban a könnyű törmelék alól
játszi könnyedséggel kidugható végtagokról
jobb napokon a fejekből
kipattintott kőkorszakról
elképzelésekről
amiket csak egy majom tudhat
a kőről a gravitációról arról
mégis mi van
a gondolat mögött
mi húzódik meg a szélárnyékban
hány darab vissza-visszatérő rossz irányba sikló
sziszegő kanyon van
elakadást jelző sziklacsonk
baljóslatú hegylánc gyűrt alakzat
a mellkasodon ül egy kő
mint egy kuporgó kismajom akkora
várja hogy mondd kongasd meg magadban ami elakadt
nevezz meg egyetlen valódi okot világos célt
akár egy fenséges sziklaormot
ami kapaszkodik még társaiba
de úgy feszíti ki magát hogy az óceánba lóg keze lába
és álmoktól habos fejét időnként elcsavarja
egy-egy színes árbóc
vitorla mit hitében dagaszt a szél
de a megkongatott üres szentély is hit
a kő a hit
ahogy a hit a kőre gondol
súlya van mikor
ott fekszel
az ágyadban egyedül
és hogy hamarabb szabadulj
keresed a kő helyét mellkasodon
a bordaíveken mint régi folyosókon
hol fáj a legjobban
évek óta
a majomkultusz klán zajából
próbálod kihallani a rejtelmes szólamot
este van
Beszélgetés a kővel, rövid változat
Hommage á Wisława Szymborska
cipőnkben
kavics
Törek I.
[falak mögött]
falak mögött szélviharban
kezek löknek kapaszkodom
rám oltották a villanyt
a legbensőm pánikgombot keres
kiutat
mint pénteki borjú a karámból
[műtét]
kiveszik a petefészkét
méhe
a darázs csípte gyerekkor
mint egy lefegyverzett sziget
félek
mi marad anyámból
