.svg)
„Amíg a képen csak a vonalakat és a formákat fogjuk látni, csak a kép felét látjuk.”
(Hamvas Béla: A kínai tusrajz)
Józsa Benedek Crisis Verticalis: a meg nem értés szintjei című egyéni kiállításának a kolozsvári Herepei-ház adott otthont. A tárlat középpontjában egy monstruózus hidegtű metszet, a Crisis Verticalis állt (110 × 300 cm), emellett a művész szerzetesi elszántsággal készített diplomamunkája is bemutatásra került, amely a Biblia = Biblia címet viseli.
A bibliai témájú műalkotások általában nem okoznak túl nagy meglepetést nekünk, európai kultúrkörben nevelkedett befogadóknak: megszoktuk a népszerűbb szent történetek parafrázisait, és azt is, hogy melyiket milyen irányba, meddig szokás újragondolni. De mi van akkor, ha az alkotás nem csupán bibliai, hanem maga a Biblia – pontosabban annak több mint kilencszáz órán át, hidegtűvel másolt magyar–román kettős kiadása. Egy alacsony asztalka előtt állok a terem sarkában, kezemen puha, fehér kesztyű. Két külön stócban a másolt oldalak, az egyikben a magyar, másikban a román nyelvűek (ezek csakhamar összekeveredtek, miután néhány tucat ember átforgatta őket a kiállításmegnyitón). Megilletődve fogom kézbe a kisebb füzetlap méretű alkotásszeleteket, és azon agyalok, hogy tulajdonképpen mit is nézegetek? Olvasnivalót? Magát a szent szöveget? Vagy ez már egyfajta értelmezés? A művész mindkét kiállított munka esetében a hidegtű technikáját választja, ami önmagában is szubverzív gesztus. A hidegtű nem engedi meg a hirtelen, gyors mozdulatokat, a plexi ellenáll, parancsolni akar. Minden vonal küzdelem a felülettel, így a Biblia = Biblia oldalain a nyomdai sokszorosítás komfortjával szemben az írás újra szertartássá válik; másrészt hatalmas bátorságot igényel egy ennyire időigényes, lassú folyamat vállalása, különösen egy olyan késő kapitalista közegben, melyben a hosszas töprengést, a szkepszist, a dilemmákat erőtlenséggel azonosítjuk. A kérdéseimre a válasz tehát a munkafolyamatban bújik meg: a Biblia = Biblia a másolás eseményének rögzítésére, és az azzal járó meditatív (és olykor sejthetően idegtépő) tapasztalat megmutatására tesz kísérletet.
A kiállítás címadó munkája, a Crisis Verticalis (hidegtű metszet, papír, 110 × 300 cm) 24 részletből áll össze. Már a címében ellentmondásba ütközünk, ugyanis a mű nem függőlegesen, hanem vízszintesen terült el a terem közepén elhelyezett asztal üveglapjai alá szorítva – mintha Józsa Benedek invenciózus Bábel-tornya eleve arra rendeltetett volna, hogy ne nyúlhasson az égig. Az óriásmetszet első ránézésre egy nagy társasjátékra emlékeztet, és részletességével fizikailag arra kényszerít, hogy közelebb lépjünk, hunyorítsunk, oldalazzunk az asztal mentén, mintegy virtuálisan végigjárva a játéktábla mezőit, külön-külön. A kiállítótérben állt egy létra, hogy biztosítsa az átfogó pillantást, amit a mű fölé magasodva minden nézőnek meg kellett élnie, hogy egy kis időre összerakhassa a részleteket.
Bár olyan stabil szerkezetek kerülnek az építménybe, mint a Szent Péter-bazilika kupolája, boltívek és tizenkét oszlop, legalul, a vészjóslóan fekete hullámokat vető vízen egy szórakozott papírhajó úszik, gyerekkorunk törékeny játéka, az építőipari állványok közé pedig ingatag kártyavár férkőzik. A szerkezet tetejét kevés választja el attól, hogy összeérjen egy gomolyfelhőhöz hasonló alakzathoz csatolt függőlétrával – ha ezen tekintünkkel ügyesen felkapaszkodunk, Sziszüphoszt látjuk, amint egy gigantikus almát görget felfelé egy rácsos kerítés irányába. A kompozíció mosolyogva ígér biztos bukást: a kőhalmok és tákolmányok közül lépten-nyomon felbukkannak a természet jegyei, például víz, virágok, fák, sziklák, s ezzel megszépítik a mű sugározta reménytelenséget.
Józsa Benedek munkái a lassú lázadás pártján állnak – a Biblia = Biblia és a Crisis Verticalis nézegetése közben nem tudunk nem arra gondolni, hogy mennyi idő, napok, hetek, hónapok türelme sűrűsödik az alkotásokba. Szemléletbeli összetettségüknek köszönhetően úgy ábrázolják a krízisperiódust, amelyben élünk, hogy az tévéműsorok karosszékeiből kimondva soha nem lehetne ennyire hiteles. Bár a hit és a vallás megnyilvánulása a kortárs képzőművészetben végeérhetetlen kaland, Józsa művészi kérdéshorizontjának egyetemessége olyan tartalmakat hoz mozgásba, amelyek kimozdítják alkotásait ezen keretek közül, így a Crisis Verticalis: a meg nem értés szintjei a radikális nyitottság lenyomatává válik.
Crisis Verticalis: a meg nem értés szintjei. Herepei-ház, Kolozsvár. Alkotó: Józsa Benedek. Kurátorok: Albert Eszter, Domokos Ferenc. Megnyitó: 2025. augusztus 20. Szervezők: Erdélyi Református Egyházkerület, Diakónia Keresztyén Alapítvány, IKE, Erdélyi Református Sajtóközpont. Támogató: Natura Paper.
