.svg)
„képzelj magad elé egy labdát”
Juhos Sándor
Képzeljünk magunk elé egy labdát. Úgy, hogy mégse előttünk legyen. Helyeződjön el egy belső térben, valahol a mellkasunk alá rejtve, vagy közvetlenül a homlokcsontunk mögött, az orrnyeregtől némiképp fennebb, és bent, egészen bent. Azt is el lehet képzelni, hogy ez a labda piros vagy fekete-fehér, a lényeg az, hogy a labda, mint bármilyen labda, előbb-utóbb felemelkedik, vagy ha nem is emelkedik fel, mindenképpen gurulni kezd, esetleg kipukkad.
Valahonnan, a semmiből, hirtelen előbukkan egy rozsdás, enyhén meggörbült, a fején több kalapácsütés nyomát is viselő százas szeg, és ez a százas szeg azért van, hogy belefúródjon a labda kellős közepébe. Szerencsékre nem létezik olyan labda, amelyről pontosan meg lehet állapítani, hogy hol is a közepe, vagy ha mégis, az a közép, a labda közepe, nem átszúrható, azon egyszerű oknál fogva, hogy a labda közepén egyáltalán nincs semmi. Ezért szeretjük a labdát, ezért őrizzük meg, ezért rúgjuk, ezért emeljük fel, kapjuk el, mert üres.
A szeg, az elképzelt labda közelében megjelenő, rozsdás, enyhén meggörbült, a fején több kalapácsütés nyomait viselő százas szeg nem tudja, hogy szeretjük a labdát, a szeretet fogalmát sem ismeri, nem használ és nem ismer fogalmakat, mert egyetlen célja, hogy átütő erővel magához kössön tárgyakat vagy akár élőlényeket. Hirtelen bújik elő valahonnan, mint ez alkalommal is, amikor valahova a mellkasunk vagy közvetlenül a homlokcsontunk mögé képzeljük a labdát. Tulajdonképpen kivédhetetlen döfés kezd közeledni a labdához, ahogy közeledik, a feje alatt megfigyelhető néhány apróbb sérülés, ami a labda megmentése szempontjából több mint lényeges. Mert a sérülések egy harapófogótól származnak, amivel a szeget kihúzták a szürkére vénült mestergerendából.
A labda megmentésének (legalább) két útja: vagy hirtelen odaképzeljük a harapófogót, vagy ha jó fizikai erővel rendelkezünk, a mestergerendát, melyből kihúzatott. A gond csak az, hogy a mestergerenda, mint valami űrbéli objektum, pörögve közeledik, s miközben újra eltűri a százas szeget saját szövetein belül, jó esélye van rá, hogy fejen (belül) kólintson bennünket. Ha a mestergerendát elkerüljük, vagy ha jó fizikai erővel bírunk, elkapjuk – már kinyithatjuk szemünket.
A fényviszonyok odakint is jók. A labda, mint a képzelet bármely szüleménye: természetesen megmarad.
