A Nagy Fuvaros – helyszíni utópiák

A Nagy Fuvaros

           Csanádi Péter kérésére

Kulcsszavak:

bibliai paradicsom, szép új világ

falanszter, kaleidoszkóp, út,

nagy fuvaros

Szép új világ – sóhajtott fel

Az út című regény elolvasása

után Emeric Madach kortárs

amerikai író, származását

tekintve hibrid vagy inkább kiborg,

a 23. század közepe

táján, párszáz évvel azután, hogy

a mesterséges intelligencia

végképp átvette a hatalmat

a Föld (Terra) nevű bolygón,

és miközben szintetikus, SexSard

nevű, könnyedebb aromájú borát

szürcsölgette a Kaleidoszkóp nevű bárban,

amit Sanyix Rockerix, a pultos

most töltött ki digitális poharába,

azon a vidéken, melyet

az egykori, Föld bolygót uraló faj

elfeledett írói Vadnyugatnak neveztek,

körülnézett a tájon, és megelégedetten

azt mormolta magában, odahajolva

Moore Jockay nevű asztaltársához,

aki származását tekintve

szintetikus lény, a bölcsészek

szintén elfeledett rendjének

tiszteletbeli tagja, szóval

körülnézett, és miközben látta,

hogy odakint, a gömb túlfelén

leszáll az MZP/XYZ

Terminus Technicus Elon Musk

Post Mortem II elnevezésű űrhajó,

az Univerzum Nagy Fuvarosa,

szóval akkor csak annyit

mondott, „ez itt a paradicsom”,

furcsa zamatok gyűltek a szájában,

és ekkor valahogyan Emeric Madach

hibrid és kiborg vagy fene tudja, milyen

mesterségesen intelligens író

fejében elkezdett zümmögni

egy szó, nem tudta, honnan került

a szintetikus fejébe, de nagyon

szarul érezte magát tőle, nem tudta,

miért, de egyre erősödött a zaj,

végül már semmit sem hallott tőle,

olyan fülsiketítően zúgott,

hangosabban, hangosabban, hangosabban,

hogy „Falanszter! Falanszter! Falanszter!”

Fotelutópia

‍

Nagy Zalán kérésére

Kulcsszavak:

David Bowie és a háromkezes gitár,

fotelforradalom, asszony nélküli világ,

kávéfőző, vekni

Bóvi Dávid nagy-budapesti kispolgár

egyik kezével bekapcsolta a világot

jelentő képernyőt csepeli bérlakásában,

a másik kezével megbontott

egy üveg badacsonyi technológiai bort,

amiről nem tudta, mitől technológiai,

de a múltkor a bárban Sanyix Rockerix,

a főállású néprajzos és másodállású borász

ezt így nevezte, a harmadik kezével

elbabrált a képernyőn felvillanó gitáron,

amely tehát így egy háromkezes gitár,

most először érezte azt, hogy milyen

jó is ez az asszony nélküli világ,

semmi bevásárlás vasárnap délután,

semmi készülődés barátnői

látogatásokra, semmi „anyósfalva”,

ahol igazi paradicsomot kell enni,

amelyekről elrettentő leírásokat

lehet olvasni egykori emlékiratokban,

közben duruzsolt a kávéfőző odakint

a konyhában, a szintetikus vekni

virtuális vektoriális valamije

pedig lassan zöldes árnyalatokban

kezdett játszani, szóval elmerengett azon,

hogy milyen jó az, hogy néhány évszázada,

mióta Victor Frankensteinovitch Musk

elhozta a digitális halhatatlanságot,

megmenekültek a bálnák, a jegesmedvék,

a jégtakarók, a hipszterek és Greta Thunberg,

ettől mégsem tűnt annyira tökéletesnek

és asszony nélkülinek a világ,

de most elég csak megnyomnia

a gombot a Zukkerberg-falon,

semmi vér és verejték és áldozat,

elégedetten hátradőlt, és örült neki,

hogy mennyire könnyű a fotelforradalom.

Utóttyogás

‍

Hermán Dániel kérésére

Kulcsszavak:

rotyog, tötyög, pattog,

slattyog, battyog, gurgulázik

Mi ez, ami rotyog

odalenn a mélyben,

ahogy én itt ülök

kint az árnyékszéken?

Pattog lent valami,

olyan, mint egy gomba,

túl sok bor ivódott

meg az esti torba’…

Rajnai rizlinget

gurgulázik torkom,

bosszút állnék én most

minden aljas orkon,

legfőképp Sanyixon,

itt slattyog előttem,

utána sunnyogok:

azt hiszem, lelőttem.

Ez a szép új világ,

Danikám, te kattyant,

mondhattál volna te

olyan szót, hogy „antant”…

Borkultúra, ahogy

a nóta is mondja,

bukéja kijön most

odalent a rottyba.

Tötyögök, fetyegek,

semmi sincsen benne,

értelme van-e? Ez

Utópia lenne.

‍