A tűznyelő felesége (versek)

A tűznyelő felesége

Kivésik. Nyüszít, de tűri.

Csonkmentes fogágyát mostantól

bölcsőnek használja,

dajkaének a hangképzés helye szerint.

Bennrekedt sóhajok,

szájpadlásra tapadt zöngétlen k.

Zöngés párja fakír, ő maga aszkéta.

Belei jó ideje visszautasítják

az emészthetetlen híreket.

Klímadepresszió, bannerek az ablakban,

kísértésben, Uram, el ne hagyj!

Teste megremeg, amint pórázon

vezeti be a majmot, mozgása pontos,

nem rejti hét fátyol.

Hajánál fogva emeli a fejet,

nyelvet ölt neki, ettől nem kap több pofont.

Besózza sebeit, körmével csillagot kapar

a koromtól fekete plafonra.

Kubista tükörkép

Gyomrommal kánonban

misztikusan morog a Mars:

nem volt elég a görög joghurt

egy szem avokádóval.

Tort ülök önmegtartóztatásom korpuszán.

Húsvétkor levélben értesítesz

majd’ két év után, hogy szerettél.

Celluxszal ragasztottad le paranoiád,

féltél, hogy beléd látnak.

Emlékszem a Szent Iván-éjre, amikor önkéntes munkáért

karszalagot kaptunk, bepréseltük magunkat a múzeumba,

csak hogy lássuk Tihanyi Lajos töredezett önarcképét.

Én azóta éhes vagyok, te meg férjezett.

Hazafelé a Blue Jeans szól a fülemben,

lámpafényt szűrnek a liget menti fák.

A Dózsán elkapom a 7-est,

hanyatt dőlök, és egy átizzadt háttámla megtart.

Márián Gábor 1989-ben született Budapesten. 2014-ben szerzett képgrafika BA-diplomát a Budapesti Metropolitan Egyetemen, majd 2016-ban ugyanitt végezte el a tervezőgrafika MA-szakot. Jelenleg Budapesten él és dolgozik mint szabadúszó tervezőgrafikus.

‍