.svg)
Nap mint nap rójuk a várost, de megállunk-e néha egy-egy utcában megnézni annak épületeit is? Idegen városokba utazva bizonyosan, hiszen ki ne szeretné megismerni az ismeretlent. A Petőfi Irodalmi Múzeum Károlyi-kertjében rendezett Meg nem írt képeslapok című tárlaton a 2017-ben elhunyt Burger Barna utcákról, városokról készített fotói szerepelnek. „Tizenkilenc város Európában, ahogy Burger Barna szemén keresztül látjuk, és tizenkilenc szövegrészlet a fotóművész barátai tollából” – olvashatjuk a múzeum honlapján.
Akár labdarúgó is lehetett volna Burger, ám az élsport helyett mégis a fényképészetet választotta. Noha ígéretes játékosnak bizonyult, elmondása szerint nem akart futballista lenni. A Práter utcai fényképészeti iskolában sajátította el a szakma fortélyait, és lépegetett fokozatosan előre. Majd behívták a seregbe, és az ott eltöltött időszak még inkább megerősítette benne, hogy fotóművész legyen. Ha nem is szélsebesen, de beindult a karrierje, és 1990-től hivatásszerűen fotózott. Olyan nagy lapoknak dolgozott, mint az Elle és a Cosmopolitan. A Profil osztrák politikai magazin kelet-európai tudósítója, a Képes Európa képszerkesztője is volt. Alapítója a Fotográfia Art&Work Stúdiónak, cégvezetője a Fókusz-Pókusz fotóügynökségnek.
Pályája eleje óta szabadúszóként dolgozott, számtalan könyvet jelentetett meg. Például a 2008-ban kiadott Magvető írótükör címűt, amelyben közismert magyar írók dolgozószobájába enged betekintést: Dragomán György, Esterházy Péter, Grecsó Krisztián, Szabó T. Anna, Takács Zsuzsa vagy éppen Varró Dániel „munkaterületére”. A könyv egyben kalendáriumként is funkcionál. A 2009-es naptár minden lapján egy-egy író sorai olvashatók a magyar irodalomról. A focival sem hagyott fel, Írók mezben címmel állította ki az íróválogatottról készült képeit.
Burger sokoldalúságát bizonyítja, hogy az imént említett dolgozószobák és sportképek mellett portrékat, középületeket is megörökített. A Meg nem írt képeslapok tablóin hol egy utcarészlet, hol folyó partján magasodó pompás épület, az utcakövön heverésző macska vagy focistadionban szurkoló tömeg látható. Emberek, állatok, néhol tárgyak (hajó, bicikli) hozzák közel hozzánk az idegen urbánus tájakat, amelyeket Burger Barna ismerőssé, vonzóvá tesz. Hiszen bármerre is járunk a nagyvilágban, bizonyos „elemek” mindenütt visszaköszönnek. A macskakő az macskakő, akár Berlinben, Firenzében, Helsinkiben, Koppenhágában vagy Madridban jár az ember. Többek között ezeket a színhelyeket kereste fel az alkotó, hogy saját szemszögéből rögzítse a bennük zajló életet, hangulatot egy-egy elkapott pillanatban.
A kiállítás különlegességét a fotók mellé rendelt szövegek adják Burger barátainak tollából, többek között Babiczky Tibortól, Csejtey Orsolyától, Dragomán Györgytől, Győrffy Ákostól, Vig Györgytől. Novellák, pontosabban részleteik, amelyek erősítik a képek nyújtotta élményt. Irodalom és fotográfia jól megfér egymás mellett, ezt jól felmérte Burger Barna.
A tárlat felvételei és az írások a művész utolsó, kiadatlan kötetéből származnak, és nagyszerű párost alkotnak. Az utcai fotózás műfaja mindig is népszerű volt, hiszen a valóságot mutatja. Egyesek szerint ez az igazi fotózás: megtalálni a megfelelő pillanatot, amihez jó szem és kompozíciós készség kell.
Sajnálatos, hogy Burger Barna szabadtéri kiállításának megvalósulását már nem érhette meg. A Károlyi-kertben tablókon látható, kis méretű művek nem nyújthatnak olyan élményt, mint egy fotókiállítás, ám mindenképpen figyelemre méltóak. Miként Burger munkássága is, aki bizonyosan örömmel kerekedett fel és járta be keresztül-kasul „A vén Európát”. Nem csupán nézte, de a lehető legalaposabban megfigyelte útjai állomásait. A Meg nem írt képeslapok arra ösztönöz, hogy magunk is vágjunk bele a felfedezés „kalandjába”, találkozzunk a városok házainak, utcáinak rejtőzködő miliőjével. A kiállítás közös „otthonunk” bemutatásával az Európai Unió húszéves fennállása előtt tiszteleg.
Burger Barna: Meg nem írt képeslapok, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2024.
