.svg)
Dinamikusan indítottam a tábor harmadik napját. Időben reggeliztem, hogy a proszemináriumba is bele tudjak hallgatni. A még mindig népszerű előadásba Neszlár Sándor pénteken Juhász Tibit is bevonta, így mindkettőjüktől lehetett kérdezni a táborlakóknak. A kritikaműhely kezdete előtt a büféhez sétáltam, ahol boldogan pillantottam meg Klajkó Dánielt, Vincze Richárdot és Radnai Dánielt. Valahogy mindig a büfé környékén születtek a legjobb beszélgetések. A találkozás örömével ültünk be együtt a kritikaműhelyre, ahol a negatív kritika került terítékre. A műhelyen jelen volt Codău Annamária és Lapis József is. Ebéd után eléggé beborult és esni is kezdett, de mindez inkább hozzátett a tábor hangulatához. Megérkezett Kun Árpád is, ki az eső ellenére úszni ment a medencébe. Az ötlet annyira tetszett Szirák Sárinak, hogy rávette Kiss Krisztát, így később ők is medencéztek az esőben. A délutáni műhelymunkák után a benti teremben gyűltünk össze, ahol Szekeres Nikoletta kérdezte Kun Árpádot az életmű kapcsán idegenségről, otthonról és szakmáról.
A vacsoránál már megpillantottam Nagy Hildát is, ki az általam nagyon várt kritikustusát moderálta. Jóllakottan foglaltam helyet az első sorban Dani, Gergő és Boti társaságában. Egy kis jókedvű csevegés után kezdődött is a beszélgetés. Figyeltük Hildát, valamint beszélgetőtársait, Codău Annamáriát, Lapis Józsefet és Radnai Dánielt. A kritikustusa fókusza Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című új regénye volt. A frappáns kezdés után egyre jobban belementek a regény adta különböző szempontokba, valamint azok kifogásolhatóságába. A lendületes beszélgetés annyira feltöltő volt, hogy pénteken kitartottam a buli mellett is. Bár az eső miatt a főzés átkerült másnapra, szerencsére a bulit nem nyomta el. Az este további részében leginkább Taródi Lucával diskuráltam, ki a táncparketten is a legkitartóbb partnerem volt.
Azt hittem, problémás lesz az ébredés, de szerencsére tévedtem. Utolsó nap Horváth Florenciával reggeliztem, a készülő kötetéről kérdeztem. A délelőtti kritikaműhely témája a kritika és etika volt Szilágyi Zsófia és Szirák Péter részvételével. A műhely után közösen mentünk a svédasztalos ebédre, aminek mindenki nagyon örült. Míg a többiek a záró műhelyeken voltak én úgy döntöttem, segítek a szervezőknek a lecsó és a slambuc előkészületeiben. Lassan kezdődött a nagybeszélgetés Visky Andrással, melyet Szirák Péter vezetett. Krumplit hámozva hallgattam, ahogyan a kérdésekre válaszolva Visky a legújabb regényéről, a Kitelepítésről beszélt. Végezve a krumplikkal közelebb mentem, mire pont a felolvasás momentuma következett. A koncepció az volt, hogy a hallgatóságnak lehetett kérni, hogy a szerző melyik részletet olvassa fel a megszámozott részekből. „A kutyásat!” – gondoltam magamban, de sajnos a pontos számot nem tudtam, mire Somorjai Réka ugrott elő és bemondta a 120-as számot. Mosolyogva hallgattam, mert ez volt az, amire én is gondoltam. A beszélgetést dedikálás követett. Bár nem vagyok nagy híve a dedikálásoknak, azt éreztem, eléggé közel áll hozzám ez a regény ahhoz, hogy beálljak a sorba.
Utolsó napra bőven kijutott a jóból. Idén 25. éves a FISZ, így a szervezők két tortával is készültek. A dedikáló sor után a tortára váró sorok töltötték be a teret. Vacsora, majd a mindenki által kedvelt szövegpokol következett, melyet a PesText rövid programja előzött meg. Kiss Kriszta, Kollár Árpád, Smid Róbert és Szerényi Szabolcs vették át a mikrofont és tartottak egy ismertetőt a következő, ígéretesnek hangzó PesText fesztiválról. Ezt követően a szervezők első körben a műhelyvezetőknek köszönték meg a munkájukat, majd Górász Peti és Konkoly Dani begyújtotta a szövegpokol tüzeit és szólították Kabai Henriket, az idei első felolvasót. Pörögtek a szövegek, hangzottak a tapsok, néha egy-egy performansz is felbukkant. Cikáztam a szövegek hallgatása és a büfében lévő társaság között, de szerencsére Nagy Zalán versét sikerült elkapnom, kivel néha a szövegpokol alatt együtt hallgattuk a többieket. Mire az utolsó szöveg is elhangzott kész lett a lecsó és a slambuc, valamint az utolsó buli is kezdetét vette. Evés után nem hagyhattuk ki Danival a már lassan hagyománynak örvendő biliárd meccsünket. Közben Sárkány Tímea és György Alida már eléggé felpörgették a bulit. Amikor csatlakoztam és Alida meglátott, betette a Dragostea Din Tei-t. Eszembe jutott, hogy tavaly is utolsó nap erre hatalmasat buliztunk, így azt gondoltam eléggé sikeres volt az idei tábor is ahhoz, hogy egy fergeteges bulival zárjam. Remélem, jövőben is így lesz.
Fotók: FISZ – Facebook, Gondos Mária Magdolna és Szirák Sára
