Teodor Graur: Mestermű

Alkalmi vers

XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 24. (710.) SZÁM – DECEMBER 25.
Teodor Graur: Mestermű

 Teodor Graur: Mestermű

Karácsony jön megint,

sziporkázó fények...

serkennek lelkünkben

félszeg, új remények.

Félszeg, új remények

nyílnak egyre-másra.

Ó, Uram, nézz le már

a sóvár világra.

A sóvár világra,

csillogó magányra,

szelíd szemmel tekints

a vágy-kavalkádra.

A vágy-kavalkádra

gondolj szeretettel,

irgalommal közelíts,

könnyű kegyelemmel.

Könnyű kegyelemmel

lépj be titkon hozzánk,

maszkok mögött lásd meg

rejtett, igaz orcánk.

Rejtett, igaz orcánk

mása, tükörképe

elúszik fölöttünk,

s a varázsnak vége?

A varázsnak vége?

Válaszodra várva

angyal jár a hóban,

villan mezítlába.

Villan mezítlába,

mosolyog az áldott,

nézd, hogy cipekedik,

viszi a sok álmot.

Viszi a sok álmot,

szünet nélkül hordja,

pedig nem is földi,

égi az ő gondja...





Összes hónap szerzője
Legolvasottabb