Apám szárnyai (versek)

Apám szárnyai

Apám a földre termett.

Fát nyűtt és házat épített,

Csendesen holnapot kapált.

Arról, hogy álmodik, soha

nem beszél. Fáj a lába, dolgozik.

Az üzem falán meghajlott

kapufák és egy lyukas labda

tompa puffanása visszhangzik

egy máig zúgó meccs után.

Kikopott komák, ígéret nélküli

barátok. Száz ösvény, száz

barázda, és a medvék tűrése.

A dombok alatt mind ott tanyázik.

Vigyáz rá az Isten, csak néha

elejti, hogy ne feledjen felállni.

S ő tart, fenn a magasban, mint

győztesek egy bronz kupát.

Tart. Rendületlen.

Hiába minden sípszó,

hiába bármilyen lövés.

Apám vetőzik, repül,

hangtalan madár.

zoom

Mert láthattam a mezőket. 

Rongyos iparosok 

szombat hajnalban 

vígan és szivarfüst közepette 

zsákot cipeltek, s miközben 

hógatva fenyítették lovaikat, 

egy-egy régi viccen 

újra nevettek. 

Nem messze forrás,

ahová nagyapám még csókra járt. 

S amikor apámat küldte, 

bajsza alatt bölcsen mosolygott. 

Lábam alatt egérfészek,

csihán és siklótánc. 

Két csintalan cigánycsuk

a barázdákban kóborol, 

nem értik a mozdulatokat.

Egyikre a magasba szállnak, 

egy másikra közelebb merészkednek,

ahogy még én is, 

ahogy még te is. 

Mátyásék 

Mátyásnak van egy hitele. 

Kettőről kapnak postát. 

Mátyásék a városba sietnek. 

Városháza.

Bank. 

Bank. 

Bank. 

Kis Étterem. 

Mátyásék tudják, hogy itt jó.

Itt a legolcsóbb.

Az ő pénzük is ér annyit. 

Most miért csak ennyi az adag? 

Régen Teri néni még repetát hozott, 

amikor Mátyás apja a szomszédba 

járt gyakorlatra, most már 

nem értékelik a vendéget. 

Nézd meg hogy néz ki.

Nézd meg milyen az abrosz. 

Az a vendég később jött mint mi. 

Micsoda alakok járnak erre. 

Mátyás apja hangosan csámcsog. 

Anyja fél szemmel a telefont lesi, 

hunyorogva vallásos idézeteket olvas. 

Mátyást hívják. 

Elrohan. 

Az apja utána. 

Anyja még kivár, 

majd felpattan, hisz egy 

úriasszony nem fizet. 

Majd Mátyás megoldja, 

a hitel mellé most ez a kicsi, 

nem tesz semmit, s ők mégis 

a szülei, ennyi jár, s azzal 

kifordul az ajtón, Mátyásék után. 

Párizsba akár 

A csíki, gyergyói

utak kátyúiban

családok laknak. Apa azon 

bütyköl, hogy a perem 

éléből lefaragjon, hisz 

tűrhetőbb a döccenés,

ha tompa már a széle. 

Anya álmodik. 

Új függönyt. 

Finom lisztet. 

Kevesebb hitelt. 

Krémet a lábfájásra. 

A gyermekek mennének. 

Mindegy, hová, még ha 

gödör is, csak ne itt legyen. 

‍