Az ajtó végig nyitva volt

‍

Gyorsan döntött. Bedobálta a hátizsákba a legszükségesebbeket, fogkefét, szappant, törülközőt, aztán elindult.

„Ha elkapom a buszt, még szürkület előtt odaérek.”

A sarki mindenesnél, kínainak mondták, pedig Csin Lee már régen eltűnt a görkorcsolyázó kislányával együtt, és a boltot előbb egy kedélytelen házaspár vette át, gyorsan le is léptek, utánuk próbálkoztak még vagy hárman, azt sem tudta már, hogy kit talál a pult mögött. Krumplit vett, főzőkolbászt meg egy karton cigarettát, fizetni készült, amikor eszébe jutott a bor.

„Itt aztán biztos nincs jó bor, de mi van, ha a kis piszkost megint zárva találom?”

Minden jobb a semminél, gondolta, és lehalászott a polcról két soha nem látott, soha nem hallott márkájú palackot. Kényelmesen elérte a buszt, még egy cigarettát is elszívott, ülőhelyet is kapott. Öt perce zötykölődtek, amikor meghallotta vagy inkább megérezte a télikabát mély zsebében a telefont. Nem vette fel, megvárta, míg elhallgat, aztán repülőüzemmódra állította.

A buszban iskolás kölykök ültek meg néhány asszony. Vele párhuzamosan egy idős házaspár. A férfi barna, idejét múlt kalapban, a nő olyan kendőben, amilyet, nosztalgiát érzett, amikor felismerte, az édesanyja hordott akkoriban, amikor ő még gyerek volt. Hármukon kívül mindenki a telefonján babrált.

Majdnem örült, amikor a hegy alatti faházat, félig kocsma, félig vegyesbolt, zárva találta. Már a buszból látta, hogy az ablakok sötétek. Megállt a fekete rács előtt, a kartont nem tépte fel, inkább sodort egy cigit a maradék pipadohányából. Nyolc slukk. Ha ügyes, kilenc. Nézegette, hátha talál valami cédulát az ajtón vagy az ablakban. Körméig szívta a csikket, szinte nem is volt mit eltaposnia, aztán belebújtatta karját a hátizsák hevederébe, és elindult fölfelé.

Mire a házhoz ért, besötétedett. Ő meg kimelegedett. Belökte az ajtót, és még úgy hátizsákosan az ablakhoz lépett, kinyitotta azt is, aztán kitárta a zsalukat: hadd ömöljön be a friss, hideg levegő. Meggyújtotta a petróleumlámpát, az asztal közepére helyezte, közepesre csavarta a lángot. A faház egyetlen helyiségből állt, a sarok a sparhelttel a konyha, a másik sarok a vetett vasággyal a háló, középen asztal négy székkel. Letette a hátizsákot a fásládára. Sapkát-sálat, kabátot a fogasra akasztotta, és begyújtott a sparheltbe. Könnyű dolga volt; mindig úgy hagyta el a házat, hogy fát hasogatott, megrakta a ládát tűzrevalóval, kihamuzott, aztán takarosan bekészítette a tűztérbe a gyűrött papírt, rá a gyújtóst. A gyufaskatulyát odatette a tűzhely sarkára. Ha jött, csak meg kellett gyújtania. Felemelte a vödör fedelét, a pléh merőedénnyel feltörte a hártyánál alig vastagabb jeget, leemelt a polcról egy fazekat, félig töltötte vízzel, feltette a tűzhely vaslapjára, majd középre igazította. Ahogy a sárga és kék lángok belekaptak a száraz gallyakba, a tűz felmorajlott, az ágak szikrákat vetettek, pattogtak. Rátett két hasábot, lezárta a vasajtót, a tárcsát úgy állította be, hogy a tűz éppen elegendő levegőt kapjon. Becsukta az ablakot, sodort egy cigarettát, és kiállt a ház elé az udvarra. A hold sárgán világított a fa ágai közt. A sötét égen felhők úsztak lomhán, peremük csipkeként derengett az erős fényben, de azért közöttük, messze-messze, ott sziporkáztak a csillagok. Szép volt. Bámulta, ahogy felgomolyog a lehelete, aztán meggyújtotta a cigit. Úgy szívta végig, hogy le sem vette a szemét az égről. Aztán bement a házba, az ajtót nem csukta be, kihúzta az egyik palackból a dugót. Telitöltött egy vizespoharat. Felemelte, és egy húzásra megitta a bort. Sóhajtott. Újra telitöltötte a poharat, de nem itta meg, az asztalon hagyta a bort. Serpenyőt kerített, zsírt, hagymát, piros paprikát, aztán beleöntötte a krumplit egy fatálba, meghámozta, jó öreg darabokra vágta, felkarikázta a kolbászt is… Ahogy a hagyma üvegesre párolódott, hozzákeverte az őrölt paprikát, majd a tízliteres befőttesüvegért nyúlt, amiben az apró csokrokba kötözött szárított csombort tartotta. Ez volt az ő külön tudománya. Rakott a tűzre, cigarettát sodort, meggyújtotta, megfogta a teli poharat, kiment a ház elé. Világított a hold, a felhők széle habosan derengett, bent rotyogott a lábos, a távolban kutyák felelgettek egymásnak. Elszívta a cigit, megitta a bort. A lábosból evett, a ház előtt, az olvadó hótól nedves asztalnál. Hallgatta a kutyákat, cigarettázott, felbontotta a második üveg bort. Levetkőzött, de a takaró alá magára terítette a kabátját is. Reggel nem tudta, hogy álmodta, vagy éjjel valóban beszélgetett egy rókával.

‍