„Az égi tavasz még nekem is örömet ad”

Friedrich Hölderlin: Válogatott levelek. Szerkesztette Szabó Csaba. Fordította Szabó Csaba, Szabó Ede, Pongrácz Tibor, Kocziszky Éva. K. E. R. T. Kiadó, Budapest, 2025.

„Ne is csodálkozz, ha bennem minden olyan csonkán, olyan ellentmondásosan fest” – Hölderlin mindenkori olvasója számára nem opció a távolságtartó, csupán megfigyelői attitűd. A feltartóztathatatlanul áradó önjellemzések, a csapongó (és mégis egyfajta szigorú gondolati fegyelmet tartó) vallomások párbeszédet kívánnak meg. Nem egyedül Hölderlinről, de a felvilágosodás égető illúzióról, vagy az egyéni vágyak és a történelmi távlatok között húzódó szakadékokról is. Szabó Csaba válogatása már önmagában is az életmű értelmezése lehetne, hiszen a szerkesztő kiemeli, „a tanulás és a tanulás imperatívusza talán a legfontosabb motívum, ami vörös fonalként húzódik keresztül Hölderlin levelein”.

De mi válik láthatóvá Hölderlinből, ha a jelenkori befogadó kezébe veszi a szerző leveleit? Csupán a költőről kialakult kanonikus kép, a közismert toposz, az önként vállalt kitaszítottságtól szenvedő és korából elkeseredetten kivilágló egyén? Jelen levélválogatás fő erénye, hogy képes árnyalni Hölderlin-képünket.

Korai levelei a Tübingen Stift világát és Hölderlin első „ébredéseit” tárják az olvasó elé. Nem egyedül az intézményi kereteket szétfeszítő filozófiai elköteleződésről (egyszer Spinoza „száműzetése” ellen érvel, máskor Kantot az új világ Mózeseként aposztrofálja), de az irodalomba való belépésről (a Hyperion első kidolgozásai) is számot adnak írásai. Az olvasó hamar észreveszi, hogy a költő „nagyon is pontosan felmérte, nagyon is élesen látta korát, környezete mindenkori viszonyait és alakjait is, miközben nem szűnt meg opponálni szinte mindent, ami körülvette”. Csalódásai okát, végzetes kiengesztelhetetlenségét is innen lehet felfejteni.

Az eleinte Schiller köpönyegébe kapaszkodó, szárnyait bontogató alkotó a későbbiekben egyre mélyebb világ- és önismeretre tesz szert. Öccsének, Karlnak küldött leveleiben sűrített kinyilatkoztatásokba és azok visszavonásába botlik az olvasó. A tiltott, eleve halálra ítélt szerelemről egy-egy fogalmazványtöredék tanúskodik. Összetört távlatok és elkeseredett lemondások, mégis precíz megfigyelések ezek a szövegek.

Hölderlin levelei a költő soha nem nyugvó törekvésének dokumentumai. Egyre ambiciózusabb vállalkozásai szinte villámcsapásra törnek ketté, kiadójának küldött utolsó soraira nehéz nem az egész pályát átfogó értelmezési lehetőségként tekinteni.

‍