.svg)
Kisregényéhez, a Sortűzhöz képest egy egészen új hangvételű kötettel jelentkezett nemrégiben Király Farkas író, költő, akinek Ha elfogy a fény című elbeszéléskötetét május 28-án mutatták Budapesten. A Magyar Írószövetség klubtermében tartott eseményt a kötet szerkesztője, Böszörményi Zoltán nyitotta meg elmondván, hogy a szóban forgó könyvben van valami „királyfarkasi”, amit másban biztosan nem találnak meg az olvasók.
„Ez a könyv egy olyan világba vezetett el engem, ami nem volt idegen számomra. A transzcendencia, a valóság újraköltése, a meglátások folyama, melyben az idő és tér állandóan megváltozik és olyan asszociációkra, képzettársításokra ad lehetőséget, melyek az embert elgondolkoztatják” – magyarázta a kötet szerkesztője kiemelvén azt, hogy nem szeretné a mágikus realizmussal társítani a novellákat, ám vitathatatlanul némelyik Bodor Ádám világát idézi meg, ahogy arra a könyv végén szereplő utolsó két mondat is utal.
Király Farkas Novák Zsüliet írót kérte fel a könyvbemutatóra beszélgetőtársául, hiszen fontosnak érezte, hogy ne egy irodalomtörténész „szakmázzon” vele, mert a közönség általában olvasni szerető, kíváncsi emberekből áll, akik nem elvont metaelemzéseket akarnak hallani, hanem egyszerűen csak jól akarják érezni magukat.
Az író kívánsága pedig teljesült is. Már maga a beszélgetés is igen élvezetesre sikeredett, amit csak megkoronázott Lázár Balázs színművész sodró erejű, szuggesztív felolvasása.
A bemutató alkalmából Novák Zsüliet többek között arról faggatta az írót, hogy miért van az, hogy bár már közel 17 éve él Magyarországon, prózája hátországát még mindig az erdélyi múltja jelenti. „Erdélyben 31 évet éltem, ráadásul különböző részein. Kolozsváron, ami eleve egy meghatározó hely, de 14 éves koromig az életemnek az egyharmadát egy székelyföldi faluban, Sóváradon töltöttem a nagyszüleimnél. Itt ismertem meg számos olyan embert, akik megjelennek ezekben az írásokban.” – magyarázta a szerző hozzátéve, hogy az új kötetben vannak bizony olyan írások is, amik egyáltalán nem erdélyi történetek.
„A versesköteteimet úgy szoktam összerakni, hogy a korábban megjelent verseimet összeválogatom, a novellásköteteimet viszont szeretem felépíteni valamilyen struktúrára. Szeretem valamilyen hálózatba tenni a szereplőimet, a cselekményt és a helyszíneket is. Jól esik és büszke is vagyok arra, hogy érződik benne az erdélyiség. Ez nem olyan, mint egy ing, inkább olyan, mint egy tetkó. Nem lehet csak úgy levenni egy erdélyi inget… és én nem is akarom” – mondta Király Farkas, akiről az eseményen az is kiderült, hogy rendkívül sokoldalú személyiség.
Amellett, hogy költő, író, még barlangászként és ipari alpinistaként is tevékenykedett, melyekről mesélt is a hallgatóságnak. Így került szóba, hogy a kötetben szereplő írásaiban a realista elbeszélésmód az abszurddal keveredik, nem véletlenül, hiszen élete során rengeteg abszurd dologgal találkozott már. Ipari alpinistaként dolgozva például kiderült számára, hogy „azok közül valaki mindig zakkant”, hiszen az ember nem arra született, hogy falra másszon, de ez is egy jó forrása volt a tapasztalatszerzésnek.
A képeket Laik Eszter készítette.
