.svg)
ma nem őriznek unikornisok flamingók
a kompresszor szíve nem nekem zakatol
megcsillan a fény a flitteres matracokon
ideképzellek a vizezett sör mellé
erre a szárszói szabadstrandra dél múlt
a fűzfák alatt biciklik pihegnek
a teljességérzés örökjelenné teszi az időt
a fenékbe vágó bikinik pillanatainak
tengelyesen szimmetrikus vágytalan
valóságán átrohan egy harsány
kisgyerek rámosolyognék talán
ha nem lennél itt velem így
ezt most meghagyom neked
kiemelsz ringatsz én hagyom
visszahúzódni a fekete lyukak
narcisztikus dervisörvénylésével
a világba betüremkedő vakfoltokat
felszámolódik az egologikus inercia
visszahajlik magába a tér és az idő
ilyen lehet az instant szabadság egy pillanata
a pont elég lassan múló percek zsíros illata
amíg a lángosra várunk félúton haza
erőt gyűjtök ahhoz amin te mosolyogsz
mint légifotón a levágott holtágak szárazon
szembesülve álmodban a közös semmivel
ahogyan a kifehéredő vágyzaj mintázataiba olvad
távoli előzményként ehhez az unikornisos nyárhoz
Bene Adrián 1977-ben született Pécsen, jelenleg is itt él. Költő, szerkesztő, kritikus. Versei eddig többek között a Pannon Tükörben, a Spanyolnáthában és a Szöveten jelentek meg. A Holdkatlan szerkesztője.
