.svg)
Találkozások
Kéményünkön gubbaszt egy kis kuvik,
feje búbján szél borzolta toll.
Azt hiszem, megfigyelem, pedig valójában
ő tart szemmel engemet.
Még gyíktánctól részegül a nyári fény.
Fehér vagyok, vagy szeretnék lenni,
óramű pontosságú eltűnés.
Nyeletlen, kék merőkanál kezemben,
drótot fotózgatok rá az éjszakai kertben.
Talán száz éve történt, épp egy vasárnap,
hogy először levest merítettek vele.
Most beleúsztatom a teliholdat, nyúlok is felé.
De zörren a pálmaliliom száraz levele.
Pocok lesz az. Vagy sün. Nyakam nyújtogatom.
Felém tart. Valami kerregéssel tarkított sziszegés.
Gyermek vagyok. Trappolok az ösvényen.
Elfelejtett szívdobbanások tajtékzó lovai.
Fűmadár
A fűmadár hangját a kígyó szülte,
a kígyó szülte harmat képiben.
Bögyében fészkel az ifjúság,
örök világosságot hint a semmibe.
Sólepke
Fázik a szárnyalás,
sólepke pöttye,
hímporán őszi szél jött-e?
Dongák
Mi, dongák a világon?
Milongát táncolva
dongani erőnk szerint,
meglátni az ég
felfeküdt sebhelyeit:
a csillagokat.
Farkasszem
Nyitott ablak előtt álló köd,
bent szitál a házban, onnan néz kifelé.
A nyár pusztuló szerelme néz szembe véle,
deres hajában pár téglaszín krizantém.
