.svg)
A város
Delet harangoztak, amikor a városba
érkeztem, szállodai szobát foglaltam,
majd elindultam, hogy felkeressem
az ismerős helyeket, az ismeretlenekre
már nem futotta az időmből, mert télen
korán sötétedik. Visszamentem a szállodába,
barátságos kis szobát kaptam minden jóval
felszerelve, bekapcsoltam a tévét, hogy ne
érezzem magam annyira egyedül, éppen egy
enyhén romantikus amerikai film ment,
egy darabig néztem, illetve csak bambultam
a képernyő előtt, közben sós mandulát ropogtattam.
Későn feküdtem le, és korán keltem,
intéznivalóim voltak, melyektől végig rettegtem,
de összeszedtem magam, s kiléptem a lassan
világosodó, dermesztő reggelbe…
A hivatalos helyeken, az irodákban kellemes meleg volt,
nem is bántam, hogy várnom kell, mert előttem még állingáltak
jó néhányan. Késő délutánra mindent elintéztem, legalábbis
úgy véltem. A barátságos kis cukrászdában forró gyümölcsteát ittam.
Kint az utcán egy sánta hajléktalan imádkozó hangon énekelt, öt lejt
adtam neki, és elhagytam a várost… azóta is benne bolyongok…
Itthon vagyok?! Szándékosan ott hagytam magam
abban a szállodai szobában, abban a városban, abban az ügyintézésben,
az elmúlás utasvárójában, a pulzáló közöttiségben…
Térfigyelő kamera
Most lépett ki a kapun átmegy
az utca túlsó oldalára mintha
hezitálna nem tudja hogy merre
jobbra vagy balra… aztán elindul jobbra
befordul a sarkon hosszú hajával tangózik a szél
a végtelen nyárfasoron halad gyorsan szedi
a lábait majd lassúbbra fogja békésen andalog
nyugodtan ráérősen a szél még mindig tangózik
a hajával szenvedélyes argentin tangót járnak
megáll egy sokemeletes bérház előtt megnyomja
a kapucsengőt nem jön válasz továbbindul
lassan esteledik de ő még mindig úton van
most már szoknyáját kéri tangóra a hűvösödő szél
nem érez fáradtságot könnyedén lépeget
a végtelen nyárfasoron előre a bozontos éjszakába
éjszakából a derengésbe jelenlétből a feledésbe…
