.svg)
Fejér Bernadett: Exitus 1
üzenetek
(mesaje)
Nagyon gyakran leszek szerelmes, írtad nekem.
A Nap eltűnt a zsinagóga mögött,
az irdatlan husky pedig feltápászkodott a fűből, és
hőségtől puffadtan, mindnyájunk iránt közömbösen,
átfordult nyugodtan a másik oldalára.
Csak a galambok azok a lények, amelyektől félek,
rémes kórokat hordoznak, hess-hess!, tűnjetek innen!
(az első kávé után megszűnt a remegésed.)
Most beléd vagyok szerelmes, mondtad, de egy holt városban
a szerelmet tisztelni kell és a legnagyobb tapintattal
érdemes kimutatni.
(napfelkeltéig mit csinál a hőség?
hová rejtőzik el, hol találja meg saját, különbejáratú helyét?
hajnalig mindnyájunk agya elalszik.)
Az ötödik és kilencedik kávé után beosontunk a hotelbe
(amire a Nap ismét kibukkan a zsinagóga mögül,
ki emlékszik még?)
Magabiztosságod, amivel cigit sodorsz utána.
Ruganyos melleid, jéghideg talpad.
Most szerelmesek vagyunk, nem okozhatunk csalódást.
A gyönyör
mindig máshonnan jön, írtad nekem,
ne tévesszük össze a dolgokat.
Hazafelé mentem két sör után, amit a Corsóban,
és arcom egy pillanatig visszatükrözte a telefon,
a Rebreanu középsuli második emeletén lévő fókát idézte fel.
Azt a százéves, kitömött állatot.
amellyel minden végzős hosszan fotózkodik,
és amely túlél mindenkit
összefoltozottan, egyedül, agyonporosodva.
gyere, nézd:
(vino să vezi:)
fejem egy gyógyszeres szekrényke
fertőzésmentes, hűvös hely
biztonsági okokból tervezett furnér téglalappal
csúsztasd be kezed. végy el friss tablettákat
azonnal segítenek a feledésben
gyere, nézd:
fejem egy plüssmaci
puha és antiallergén
karjaid közt alhatsz vele,
ajándékba adhatod kisgyermekes családnak,
porold le, vágd a falhoz, dobd ki az ablakon
moccanatlan vár majd rád az aszott fűben
gyere, nézd:
fejem egy kitömött madár
az üveghal a tévé tetejéről
a vitrinbe zárt porcelán hercegnő
amit közelhajolva dicsérnek a vendégek
az ágy alatt lapuló persely, amely arra vár,
hogy millió darabra törje valaki
gyere, nézd:
fejem egy város északon
magány és csönd, ami nagyobbat üt, mint a kór
hülye és szegény oktatóktól nyüzsgő tanári szoba
a kihalt utca, a perecbolt
a száraz levegő, amely gyapjúként szúrja a szemet
gyere, nézd:
fejem egy gyönyörű kávékert
tél közepén egy ládikóban az erkélyen felejtve
amikor a fénynek nincs többé ereje és a föld már jeges
a kávékert fölött a hó
úgy reszket, mint vak macskakölyök, amelyet
szürkületkor elhagytak egy kerítés tövében.
nem én vagyok
(nu sînt eu)
soha nem is voltam. ne legyen elvárásod felém.
tizenkét éves koromtól apró, fekete herezacskó
nő a szív helyén – kicserélni már senki nem tudja.
hisztérikus gyermekévek, ótvar kamaszkor,
3D-s felnőtt élet, féloldalról megvilágítva,
s csak miután az ebédlőben összegyűl
elegendő vendég.
bio növesztésű test és őrült elme
amely tönkrezúz mindent már mielőtt
egyáltalán kigondolhatnám.
ne kérj szerelmet tőlem. se bizalmat, se odaadást.
amit tudok: mozdulatlanul maradni melletted, megnevettetni téged,
eltűnni nyomtalanul.
mutatós és kulturált vagyok. használj, amikor a városban jársz,
iskoláknál & sörkertekben, keress velem fotózkodókat és pénzt –
a szovátai medve vagyok, aki mindenkinek szuvenír.
de szerelmet nem.
se gyönyört, figyelmet, biztonságot.
irdatlan pénisz lüktet az agy helyén,
többé senki nem képes csillapítani.
A szerző Insectarul Coman (A Coman-rovargyűjtemény) című kötetéből (Charmides Kiadó, Beszterce, 2017).
SZONDA SZABOLCS fordításai
Dan Coman (1975, Gersza / Gertia I – Gersa I, Beszterce-Naszód megye): román író, költő. 2003-ban debütált az anul cârtiței galbene (a sárga vakond éve) című verskötettel, ezt követően máig újabb három verskötetet és négy regényt jelentetett meg, valamint egy, George Enescu zeneszerzőről szóló, regényes életrajzot. Több fontos romániai és külföldi irodalmi díj kitüntetettje, írásai megjelentek eddig amerikai, francia, kanadai, magyarországi, svédországi, szerbiai, szlovéniai antológiákban is. Besztercén él, szervezője az ott rendszeresen sorra kerülő, Poezia e la Bistrița elnevezésű nemzetközi irodalmi fesztiválnak.
